Félős barátnő!?

Sziasztok! Tegnap este hatalmas vihar volt és valamikor este felé elment az áram is. Barátnőm filmet szeretett volna nézni, de áram nélkül nem nagyon lehetett. Láttam rajta, hogy nagyon feszült, először azt fájlalta, hogy nincs wifi. Aztán telefonján elfogytak az életei Candy Crush-ban, utána facebook-ozott, de kapott egy sms-t, hogy a forgalma elérte a csogamjában jegyzett limitet és visszavették a sebességet. Utána egy darabig a szemközti házat nézte, hogy ott van áram. Mondom neki, hogy csak zseblámpával világítanak, mert mert még közvilágítás sincs. Kiküldött a lépcsőházba, hogy nézzem meg, hogy ott sincs-e világítás. Miután meggyőződtem, hogy nincs, próbáltam megnyugtatni, hogy semmi gond, van ilyen, de semmi rossz nincs abban, ha nincs áram. Bezártam az ajtót és lefeküdtünk. Hozta magával a zseblámpát. Át akartam ölelni, de nem hagyta, hogy ez neki most nem használ. Elég makacs természete van egyébként. Gondoltam megpróbálok picit intimebben közeledni feléje, de még jobban elutasított. Beszélgettünk mindenféléről, a zsebláma fényénél az árnyékokkal játszottunk, de minden kis neszre összerezzent. Próbáltam szorosan magamhoz ölelni, de azt mondta, hogy túl feszült, hogy elengedje magát. Valamivel később visszajött az áram, le se kapcsoltam a villanyt (egyébként sötétben alszunk) mert közben elaludt a karomon és nem akartam felkelteni. Picit rosszul érzem magam, mert egy sima áramszünet és úgy érzem nem tudtam megnyugtatni.

Reggel mondtam neki, hogy amíg én élek, addig nincs mitől tartania, de erre azt válaszolta, hogy jah de azért jó lenne egy B terv is.

Rosszul érzem magam, hogy nem tudtam megnyugtatni, pedíg megcsináltam minden kis hülyeséget, nem nevettem ki, úgy érzem végig támasza lettem volna, de ő nem élt vele.

Egy éve vagyunk együtt, ő 27 én 31. Mit tegyek, hogy érezzem, hogy bízik bennem, hogy egy áramszünet alatt nincs semmi félnivalója (főleg ha ott vagyok mellette)? Egy medvének nekimennék ha róla lenne szó, de arról fogalma sincs, hogy tudnám megnyugtatni.

Írtam már, hogy elég makacs természete van? Pedíg csak össze szerettem volna vele összebújni, de már attól kivolt, ha a takaró alatt akartam vele zseblámpa fénynél beszélgetni (mert akkor ki tudja mi közelít az ágy felé ha mi a takaró alatt vagyunk).

Nagyon szeretem, de úgy érzem nem tud bízni bennem. Vagy légyszi mondjátok, hogy rosszul gondolom!