Régi sérelmeken túl lehet jutni? (kicsit hosszú)

16 voltam amikor összejöttem egy fiúval, akivel 3 évig voltam együtt, lassan ugyanennyi ideje volt a szakítás is. Ez a 3 év számomra maga volt a pokol.

Pl:

-mindenbe beleszólt:milyen legyen a hajam színe, fazonja, ha nem beszéltem meg vele akkor veszekedett velem. Beleszólt abba is, hogy nem hordhatok magassarkú cipőt csak laposat(amúgy ha egy 10 centis sarkú cipőt vettem volna fel, még így is magasabb lett volna pár centivel tőlem, mert én csak 155 vagyok ő meg 175 körül volt)

-állandóan hívogatott: a napi rutin szerint 4-5 alkalommal egy nap. Állandóan kérdezte, hogy mit csinálok, hol vagyok hova megyek. Anya ezt egy idő után jelentés leadásnak nevezte. Gyakorlatilag tényleg ez ment, hogy mindenért számon kért.

-állandóan ledegradált, hogy senki nem lesz belőlem. Szerencsére ez visszaütött, mert ő a két diplomájával egy callcenterben dolgozik én meg OKJ-t végeztem és az iskolapadból egyből mehettem dolgozni a szakmámban, míg ő vagy 2 évig otthon vakarta a tökét, mert nem vállalt el akármilyen munkát. Amúgy azt is kiakarta választani helyettem, hogy milyen OKJ-ra járjak, mert szerinte az amit csinálok veszélyes(megjegyezném, hogy nagyobb esélye van annak, hogy az úttesten elüssenek, minthogy munkahelyi ártalom miatt kelljen betegszabadságra mennem).

Amíg vele voltam gyakorlatilag nem voltak barátaim, társasági életem(még bulizni se mehettem volna el nélküle).

Ez a "kapcsolat" úgy leamortizált pszichésen, hogy már úgy érzem egyszerűen képtelen vagyok normális kapcsolatot kialakítani, mert félek. Képtelen vagyok beszélni az érzéseimről, megnyílni se nagyon tudok párkapcsolatban. Érdekes viszont, hogy amíg valakivel míg csak barátkozok addig nincs gond, de ha összejövök valakivel egyből bezárkózom. Nemrég találtam egy "betegséget" az a neve, hogy mutizmus/pszichogén hallgatás. Egy az egyben illik rám, hogy hogyan (nem)kommunikálok párkapcsolatban.