Lépett már ki valaki hosszabb (több éves) kapcsolatból? Mi volt az utolsó csepp ami a bátorságot megadta hozzá? Jobb lett utána?

1.megcsalt aljas módon, egyértelmű volt, hogy vége, 2 évig tartott

2.sok veszekedés, veszekedésnél lek*rvázott, más lánynak mondogatta, hogy milyen szép a képein, már nemtom hányszor mondta, hogy takarodjak és még 1x már nem kell mondania. ez másfél év volt kb.

4 és fél éves kapcsolatból léptem ki 2 éve.

Nem csinált ellenem soha semmit, nem tudnék semilyen bűnét mondani, így az indokom a többség számára nem volt érthető.

Én azért szakítottam, mert hába kértem bárhogy, hogy éljünk aktívabb életet, csináljunk valamit, semmire se volt vevő. Hónapokon át beszéltünk erről, elmondtam neki sokszor, hogy ez nekerm milyen fontos, 1-1 ilyen után el is mentünk valahova, vagy társasoztunk egyet otthon vagy ilyenek, de csak ha szóltam...az előre tervezett programokat is gyakran lemondta.

Pedig annyi elé lett volna, ha néha összefutunk a haverjainkkal, vagy este sétálunk egy fél órát, semmi extrára nem kell gondolni.

De ahogy így hónapról hónapra elnéztem magam mellett ezt az embert, ahogy azzal tölti a szabadidejét, hogy neten böngészget, ahelyett hogy megélnénk egy csomó mindent... egyszer csak szánalmat és undort kezdtem érezni iránta, és a szakítás megváltás volt.

Jobb lett egyébként, hihetetlenül felszabadultam.

7 évesből, az mikor már majdnem késő lett, szal a csoda, hogy élek. Szerencsére nagyon rég volt, ha jól emlékszem felszabadultam és örültem, hogy megszabadultam egy sza-r alaktól. Nagyon szerelmes és naiv is voltam.

Ezért a tanuló pénzért nagyon nagy ártat fizettem majdnem.

Csak azt sajnáltam, hogy ennyi időt pazaroltam rá.

Pedig, ha nem vagy boldog, és nem tudsz önfeledt lenni, akkor lépned kell, saját érdekedben.

Azóta viszont már nem követtem el azt a hibát, amit akkor, sokat tanultam úgymond fejlődtem utána. Aztán idővel megtaláltam a Párom, akiben meg van mindaz, amit kerestem. A legjobb, hogy viszont szeret.