Rá megyek a lelki vívódásra, mit csináljak?

19 éves lány vagyok, három éve vagyok együtt a barátommal(Ő 18 éves).

Mielőtt összejöttünk, nagyon vágytam egy kapcsolatra, úgy gondoltam, az fogja megoldani a lelki problémáimat(alkoholista Anyuka). Sok fiúval össze jöhettem volna, mégis a páromnál éreztem valami pluszt, annak ellenére, hogy NEM vonzott külsőleg. Össze jöttünk, viszont már a kapcsolat kezdetén is görcsbe volt a gyomrom, és rosszul éreztem magamat, ha találkoznom kellett volna vele. Egyre betegesebben ragaszkodtam hozzá, ugyanakkor győzködtem magamat arról, hogy szeretem, és csak Ő van nekem.

3 év eltelt, rengeteg mindent megéltünk, ennek ellenére még mindig viaskodok a kapcsolattal. Lelkileg, belső tulajdonságait tekintve még egy ilyen fiút nem fogok találni. Nagyon nehezen engedek magamhoz közel valakit, őt sikerült, becsületes, kedves, barátságos. Ugyanakkor meg valami hiányzik, és nem tudom, hogy mi. Még mindig sírnom kell, ha találkoznom kell vele, de ha találkozunk jól érzem magam. Ha vele vagyok az a baj, ha nem, az a baj.

Jártam orvosokhoz(pszichológus), hátha tudnak segíteni, hogy rendezzem ezt magamban, de nem.

AVolt, hogy szakítottunk, akkor bele haltam volna, így, hogy együtt vagyunk, nem jobb.

Már pánikrohamos korszakom is volt, részben a kapcsolatom miatt. Nem tudom rendezni magamban, akárhogy próbálom. NÉha úgy érzem, hogy szeretem, de nem akarom elkötelezni magam, utána azt, hogy azért vagyok vele, hogy legyen egy biztonságot nyújtó támaszom, mindig mást érzek.

Túl sok minden megy rá, mit tudnék tenni, hogy döntésképes legyek?

Csak boldog akarok lenni.