Joga van ehhez a barátomnak?

Helyesen cselekedtél. Ha olyan nagy az arca, hogy magának bevásárol és magának főz, akkor oldja meg a többi dolgát is egyedül. Úgy viselkedik, mintha lakótársak lennétek... én sem értem, mi tart össze titeket.

Mi is együtt élünk, sőt: én bizonyos betegségek miatt munkaképtelen vagyok, úgyhogy ő keres kettőnkre, és még így is besegít a háztartásba... mármint nyilván a nagyobb részét én végzem el, de ő is beszáll, ha segítségre szorulok. Szerintem így kellene működni egy rendes párkapcsolatnak... bajban segíteni egymást, közösen megoldani a dolgokat, kommunikálni, stb. és még ő nyugtatgat, ha néha elpityeredem, amiért anyagilag nem tudok beszállni a közösbe, és úgymond ő tart el... időnként elvállalok kisebb alkalmi melókat, meg kapok segélyt, tehát valamennyi pénzt én is összekaparok, az épp arra elég, hogy a magam számláit, bérletet, kezeléseket kifizessem belőle, az albérlet fizetésébe már nem tudok beszállni. De ő ezt soha egy percig nem érezteti velem, sőt, megdicséri minden főztömet, adja a pozitív visszajelzéseket, és hálás, amiért rendben tartom a lakást.

Na mindegy, elkanyarodtam a témától, csak annyit szerettem volna ezzel elmondani, hogy így kellene működnie a kiegyensúlyozott párkapcsolatoknak... nálatok pedig ez nagyon nem úgy néz ki. Megkérdezhetem, mennyi idősek vagytok?

Amúgy nem véletlen mondják, hogy lakva ismerszik meg az ember... az is lehet, hogy időt kell még adni ennek, többször leülni átbeszélni az együttélés menetét, és bele kell rázódni. Az én szüleim amikor anno összeköltöztek, az első évet végigveszekedték... de 30 éve együtt vannak :)

Mindenesetre jól teszed, hogy nem hódolsz be neki, és nem szolgálod ki cselédként! De hosszabb távon az működne, ha ezt higgadtan meg tudnátok beszélni.

25/l