Ilyen komolyan létezik?

A barátom mindig is csak és kizárólag az anyukájához kötődött és 2 barátjához. A 2 barát neki jó mindig, mert egy lusta ember és ingyen fuvarozgatják, ingyen vesznek neki piát és hurcolásszák ide-oda. Engem sokszor hanyagolt, önző volt mindig és saját érdekeit nézte. Tegnap meghalt a nagymamája, együtt vészeltük át ezt az időszakot, amíg haldoklott is. Még külön élünk, de egy hete náluk voltam, hogy segítsek. És nagyon érzéketlenül viselkedett... Nem hittem volna, hogy ennél is tud önzőbb lenni! Nem volt kedvem menni szilveszterezni (ekkor még haldoklott nagymama), de Ő menni akart, gondoltam, kicsit felejtsen, jót tesz neki majd. De a szülei nagyon megviseltek voltak, így felvetettem, hogy maradjunk együtt. Mondta, hogy nem, Ő így akar kicsit "felejteni". Majd behívtak minket, hogy búcsúzzunk el a nagymamától, órái vannak hátra. Mindenki kiborult és sírt, a barátom kirohant egyből, nem akarta nézni, ahogy szenved. Majd rábeszéltem, hogy búcsúzzon el tőle. Az anyukája bevitte a nagymamához, adott neki egy puszit, majd sírva jött ki. Este még megakartuk látogatni, de hívtak, hogy már meghalt. A barátom kb. fél órán keresztül csak ült és nézett maga elé, majd lefeküdt, nem tudta hogy jobb neki, őszintén szólva, mindent megtettem volna, csak hogy ne így érezzen. Világ életében kocka volt, így leült a géphez és gépezett. Külön volt a családtól, mindenki lent volt, csak Ő nem, mert nem akart együtt lenni a családtagokkal. Így külön voltam vele. Őszintén megszakadt a szívem, ahogy az apukáját, egy nagy erős, örökké kemény fickót láttam összetörni és kiborulni. A barátom az eset után azt mondta, hogy lenne kedve bulizni, de illendőségből marad. Így a szilvesztert is külön a családtagoktól, a szobájában átaludtuk. Nagy szükség lett volna arra, hogy vigasztalja a szüleit, de Ő azt mondta, hogy Neki így jobb. Én azért lementem és próbáltam Őket jobb kedvre deríteni, de őszintén, ilyenkor ezt magunkban kell lerendezni... Ma pedig nevetgélt, de mindig visszafogta, hogy a többiek ne hallják. Ugyanúgy gépezett és ökörködött. A többiek próbálták intézni, amit ma, ünnepkor lehetett egyáltalán és fogadták a hívásokat. Ma a barátom kiment a barátaival házibulizni és holnap is megy. A szüleivel nem foglalkozik ilyenkor. Csak akkor megy ki, ha én nem vagyok ott, egész idő alatt velem sem ment ki még sétálni sem! Mindig ezt csinálta! Nem érdekelte, hogy másnak szüksége lenne rá vagy a támogatására vagy hogy éppen mi esne jól a másiknak, Ő csak a saját érdekeit nézte, másokon mindig átgázolt! 2 évig tűrtem, hogy velem így foglalkozik, de amikor nem érdekelte, hogy az apja összetörten sírt, hanem fent nevetgélt, betelt a pohár! Mintha nem is szerette volna a nagyiját! Ugyanolyan lett, mint volt, semmi furcsaság vagy "magában elnyomja a dolgot" érzés..

Ilyenkor mit lehet csinálni? Hogy lehetne észhez téríteni, hogy foglalkozzon mások érzéseivel és ne hagyja cserben a saját apját legalább ilyenkor?