Szerintetek mivel lehet ezt az embert megleckéztetni?

Ha másfél éves a gyerek, akkor még nem volt 1 éves sem a kapcsolat, amikor megcsináltátok. Nem volt kicsit korai?

Nem leckéztetni kell első sorban, hanem le kéne tudni vele ülni, és elbeszélgetni.

Beszelgessetek errol es minden masrol. Kerdezz, de ne vallass!

Ez kozos problema, amit egyutt kell megoldanotok.

Először is avval kezdeném, hogy ez a megleckéztetés hozzáállás elég gyerekes...nem gondolom, hogy kizárólag a férjed tehet mindenről...mindennek oka van,meg kell beszélni!!!

Egy kapcsolat idővel változik, fejlődik, kérdés milyen irányba. Nem túl régóta voltatok együtt amikor a baba jött....közös döntés volt vagy csak úgy összejött? Egy csomó házasság azért köttetik, mert jön a baba és nincs időtök igazán megismerni egymást....ezért is lesz belőle később válás. Nem minden férfi fogja fel, hogy mekkora változást jelent az eddigi életében egy baba érkezése....csak később döbben rá, hogy nem ezt akarta és nem akar beállni a sorba a gyerek után!!!

Nem akarom a felelősséget az Anyákra hárítani, de többségük (tisztelet a kivételnek) ilyenkor megszűnik Nőnek lenni, szinte kifordulnak magukból és kizárólag a gyerekkel foglalkoznak,mindent a gyereknevelésnek rendelnek alá.

A férjed milyen munkakörben dolgozik? Fizikai munkás? Milyen stressz éri munka közben?

Bevallom őszintén, mi azért nem vállaltunk még gyereket, mert a munkaköröm mellett egyszerűen semmit nem tudnék vele foglalkozni, és ennek így nem látom túl sok értelmét. Gyakran olyan fáradtan érek haza, hogy enni sincs erőm, nyugalomra, csendre,pihenésre vágyom és egy Nőre, akihez odabújhatok lazítani, feltöltődni. Ha nem tudok eleget pihenni kikészülök és abból mindig veszekedés lesz..szerencsére a párom elfogadta ezt. Tudja már mikor lehet kezdeményezni és akkor bedobja magát ezerrel...imádom. :)

Tudom, hogy idővel változtatnom kell, keresem is a lehetőséget, de azzal sem szeretnék szembesülni, ha megszületik a baba és egy kereset kiesik, hogy folyton nélkülöznünk kelljen.Ez is agyonvághat egy kapcsolatot!!!

Ami az elalvást illeti....ez egy rossz szokás, hogy a hálószoba az internetről és a TV-ről szól. Nem kell oda semmi más csak egy ágy megy egy lámpa. Annak sem vagyok híve, hogy a gyerek folyton a szülői ágyban aludjon el,mert ez ellaposítja a kapcsolatotokat. Egyszerűen nem tudtok egymással foglalkozni és úgy gondolom Nálatok is ezzel lehet a baj....szex nélkül egy kapcsolat nem bírja sokáig!!! Minél hamarabb szoktassátok rá a kicsit az egyedül alvásra és ha megoldható vonjátok be a nagyszülőket is, hogy egy kis időt kapjatok egymásra!!!

37F

Tipp? Tipli. Tudom, hogy nem ezt a választ várod, de nem nagyon van más.

Szerintem mikor összejöttetek nem ismerted jól a pasit és nem is volt időtök kiismerni egymást már csak a rózsaszín köd miatt sem.

Vannak férfiak akiket otthon úgy neveltek, hogy mindent megkaptak és azt hiszik, a nő arra van, hogy kiszolgálja őket akkor is ha annak van fizetése és dolgozik. Ha meg "csak" gyereket nevel akkor pláne. Ezek között is van olyan aki legalább normális fizetést ad haza és engedi, hogy a nő is pihenjen néha, meg szervez közös programokat és tudja, hogy a család összetartása is fontos dolog. És van az a fajta, aki azért van egy kapcsolatban, hogy érzelmileg gyerek maradhasson. Valószínűsítem, hogy a párod ilyen ember. Nem lehet helyrehozni a dolgot. Ugyanis vérig sértetted azzal, hogy szültél egy gyereket aki kirúg(hat)ta (volna) őt a gyerek szerepéből. Elhagyni nem mer, mert akkor hátha ő lesz mások szemében is a hibás, hogy ilyen kicsi gyerekkel elhagyott, vagy mert még mindig kényelmes neki, hiszen mindent megcsinálsz ő meg játszhatja a mártírt.. no meg Te is játszhatod és "megleckéztetheted" és így gyerekesen elvagytok.

Szedd össze a józan eszedet, a felnőtt énedet és gondolkodj el, hogy valóban kell-e ez Neked. Ha igen, fogadd el, hogy két gyereked van és igyekezz az igazit felnőtté nevelni (bár ilyen példa mellett ez szinte lehetetlen) Ha ezt választod ne nyafogj. Ha nem, akkor meg mielőbb munka, önálló élet és ne engedd, hogy kedvességgel levegyen a lábadról.

"8" reagálva.......

Ne haragudj, de ez a feminista gondolkodásmód nem vezet sehová!!! Egy férfit mindig az igényei vezérlik, és bármilyen fura is sokkal egyszerűbb bánni vele,mint egy gyerekkel. Ha egy férfi gyerekesen viselkedik annak többnyire az az oka, hogy elkapatták és nem tudja értékelni azt, amit érte tesznek....de amit elvettek Tőle azért fel fogja emelni a szavát. Lássuk már be, hogy az ösztöneink vezérelnek max tudatosan elnyomjuk azt egy ideig.Egy pici gyerek mellett egyszerűen hozzászokik az ember, hogy napi rutinokat végez, megszervezi az egész napját az utolsó percig és azt hajtja végre nap mint nap.

Komolyan azt hiszed, hogy a gyereknevelés a legstresszesebb munkakör az életben? Ha igen akkor nagyon szűk látókörű vagy. Nagyon szívesen elmesélném Neked egy mentős barátom munkanapját, ott nem az a legnagyobb probléma hogy a gyerek fogzik vagy nem aludt rendesen!!!

Szóval ha lehet ne mondjál véleményt senkiről mindaddig, amíg nem ismered a körülményeket.

37F

9. idézlek: „Szóval ha lehet ne mondjál véleményt senkiről mindaddig, amíg nem ismered a körülményeket.”

Köszönöm a jótanácsot. Persze, hogy nem haragszom... Miért tenném? Azért, mert nem tartod be a saját jótanácsodat? :D

Tudod, én már túljutottam azon, hogy idegen emberek nem kért véleményén idegesítsem magam.

Hallottad már, hogy Ne ítélj, hogy ne ítéltess?

Ha jól emlékszem valahogy úgy kezdődik Karinthy egyik leghosszabb regénye, hogy valaki megítélte. Szerinte erre két dolgot lehet tenni. Nem válaszolni, vagy a lehető legjobban leírni miért nem volt igaza az illetőnek. A lehető legjobbtól eltekintek, szóval csak összegezve:

Gondolom, tudod, hogy hány gyereket neveltem/nevelek. Ügyi vagy.. vagy jó a jósgömböd :D

Egyrészről a párom 24/48-ban dolgozik, képes a buszon kapaszkodva állva elaludni. DE mikor hazajön örül nekem, amit minimum egy mosollyal jelez. Akkor is ha csak ledől az ágyba. És ha én úgy jövök haza este 10-kor, hogy 12 órát dolgoztam és az a kérésem, hogy mire hazaérek csinálja meg az ágyat nekem és bocs, de nincs kedvem beszélgetni akkor megérti. Amikor van egy kis időnk törődünk egymással és nem sört iszunk egymagunkban. És ha neten csak úgy agyzsibbasztónak csinálunk valami gondolkodást nem nagyon igénylőt akkor közben beszélgetünk, kávézgatunk a másikkal. Ha flegma –ami bizony előfordul, hiszen nemcsak fizikailag, de mentálisan is elfárad - akkor nemsokára odajön és kedveskedik vagy azt mondja, bocs, fáradt vagyok, amire én egy megértő mosollyal, egy arcon simítással válaszolok.

Ezen kívül végignéztem a barátnőmet ahogy egy gyerekkorú férfinak mondott valaki mellett éli az életét és ugyanúgy szenvedett mint a kérdező. Amikor végre összepakolt és elköltözött külön felírják neki azt a készítményt, amitől hízhat hogy ne úgy nézzen ki mint egy csontváz. Mosott-főzött-takarított-gyereket ellátott, háromnak kétfélét főzött, majd hazajött a pasija és közölte, hogy nem főzött, mert nincs az ő kedvence. Pénze volt elég, ennek ellenére a barátnőm fizujából turis ruhát hordtak a gyerekek. Magának minden reggel elment kakaót meg péksütit venni a kocsiján, a gyereknek valahogy sose tudott hozni semmi. Csak látványos Karácsonyi játékot, amiről természetesen kép készült a facebookra. Elmondom, hogy most, öt év múlva is a gyereket levélben izélgeti, hogy anyád egy k* és még mindig jelentgeti fel a gyámhatóságnál.

Hát.. azt hiszem van mitől „feministának” lenni. Amennyiben ez a szó azt jelenti, hogy ne hagyd eltaposni magadat, állj ki magadért, tudj akár egyedül is élni, de ha van párod akkor tegyél azért, hogy jó legyen a kapcsolatotok, próbáld megérteni a másik nyügeit, csiszolódjatok, hallgassátok meg a másikat és próbáljátok megérteni, alkalmazkodjatok abban amiben ez nem ellentétes a saját elképzeléssel és nem lealázó. Ugyanakkor ne legyetek csicskák, akik hagyják magukat napi szinten alázni. Fejlesszétek magatokat, változzatok úgy, hogy minél jobb legyen az életetek. Várjátok el a tiszteletet és adjátok is meg. Kölcsönösen. Ha ez a feminizmus akkor szívesen vagyok feminista. :)