Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennétek a helyemben?
Lassan 4 hónapja vagyunk együtt a párommal, és tanácsra lenne szükségem, mert nekem még ez az első kapcsolatom(neki már sokadik vagyok), és nem tudom már eldönteni, hogy akarom-e folytatni, vagy sem.
A probléma forrása talán az lehet, hogy én egyáltalán nem tartozom az érzékeny lelkivilágúak közé, míg a párom kimondottan. Konkrétabban, egy egyszerű elköszönésből is 30 perces vitákat indukál, mert "nekem sosincs időm rá", elmondása szerint. Nem kevés alkalommal beszélünk telefonon egy nap, este több órát skypeolunk (mondhatni távkapcsolat, suliidőben csak hétvégente találkozunk). Egyre jobban csak azt érzem, hogy túlságosan rám van tapadva. 1 percre rápillantok fb-ra, fél órán belül vissza ír bunkó módon, hogy miaz már nem is írok neki, meg hasonlók. Ha kifejezem azt ami bánt, vagy hogy több térre lenne szükségem (mellesleg ezt nagyon ritkán teszem) egyből kiakad, és "bunkó vagyok", és "csak belé rúgok"... Persze ő reggeltől estig csak arról áradozna, hogy őt mi és hogyan bántotta meg, és hogy mi fáj neki, mivel bántottam meg.
Az első 1-2 hónapban nem ilyen volt, nagyon kedves aranyos lánynak ismertem meg, mind2-en mindennél jobban szerettük egymást, de ezt a feszültséget, már nem tudom tolerálni. Amikor együtt vagyunk, akkor is egyre inkább így viselkedik. Amikor néha rájön, akkor meg csak áradozik, hogy én vagyok a tökéletes, meg mindennél jobban szeret, meg én vagyok az ágyban stb.
Volt egy családon belüli konfliktus, ahol nagyon megbántotta mamám, én meg szerinte nem álltam ki érte, mert nem álltam le én vitatkozni. Konkrétan ő kezdeményezte a vitát és tudta jól mi fog történni, de azóta sem tudja feldolgozni, és mindenkinek úgy állítja be a történetet, hogy őt teljesen porig alázták. sajnálom a dolgot én is, de mindent megteszek, hogy jobb legyen. Elköltöztem, diákhitelt veszek majd fel, hogy legalább a pénzen ne legyen vita. Néha sajnos forintra ki kell számolnom a kaját, ő meg ki van akadva, hogy nincs pénzem Londonba menni nyaralni, meg miért nem veszek saját autót.. Ő sokkal jobb anyagi helyzetben mint én, és ebből is konfliktus van. Oké, hogy nem anyagias, de nekem sem jó érzés mindig tőle kérni, meg meghívatni magam, mert elköltöttem a pénzem nagy részét ilyen olyan ajándékra amiért már hetek óta sír.
Ha valaki érzett erőt átolvasni és tud javasolni bármit, nagyon megköszönném :)
Én 23/F, ő 19/L
válasza:Ennyire konkrétan még nem vetettem fel, de nagyon jól látod a helyzetet :) Amikor egy picit is megpróbálok rátérni, egyből védekezik(sértődősen, bunkón, mikor hogy), hogy őt nem érti meg senki, hogy én csak belerúgok, hogy miért kell ezzel szembesítenem, csak még rosszabbul érzi magát tőle, és mindezt annyira hangsúlyozva, mintha egy világ dőlt volna össze.
Azt, hogy ennyire előre rohan az időben, és én ezt nem feltétlen tartom előnyösnek még nem mondtam, mert biztos vagyok benne, hogy attól teljesen kiakadna, és órákig sírna. Elég gyakran elkezd álmodozni és már ott tart, hogy egy közös jövőbeli dolgokról ír kisregényeket nekem, már konkrétan meghatározta, hány milyen nemű és nevű gyerekeink legyenek, milyen házunk, elképzelgeti hogy milyen lesz egy napunk.
Egyelőre megpróbálom/tam finoman és kedvesen meghúzni a határokat, eddig még sikerrel. Csak sajnos eljön a hét vége, ő visszamegy koliba, és ez néha teljesen kikészíti, hogy nem vagyok mellette, meg ott hagytam, és egyedül van, és ezért feszült, nem is kicsit.
válasza:Hát ez így gáz. Azért, mert ő még nem látta be azt, hogy a hiba az ő készülékében van. Enélkül meg nem tud elindulni a változás felé, mert annak a legelső lépése az, hogy felismeri a problémáját.
Az előző válaszomban az kimaradt, hogy a támaszkodást arra értem, ami sose tesz jót egy kapcsolatnak. Vagyis az támaszkodik, aki a másiktól teszi függővé szinte minden döntését és lépését, nehezére esnek az olyan időszakok, amikor nem vagytok együtt, stb. Remélem ez érthető így. Szóval egy kapcsolatban a támaszkodás nem előnyös. Ennek úgy kellene működnie, hogy mindkét fél megáll a saját lábán is (bármilyen szempontból), a másik nélkül is. És egyenrangúság van, egyik se áll a másik fölött.
Itt az lenne a lényeg, hogy neki rá kellene ébrednie arra, hogy a túlzott ragaszkodásával pont az ellenkezőjét éri el, mint szeretne. Mert gondolom te is érzed azt, hogy "fojtogat" ezzel.
Feltételezem az eddig általad leírtakból, hogy mióta kapcsolatban van veled, azóta a barátait is hanyagolja, vagy ha velük van, akkor is csak arra tud gondolni, hogy te nem vagy vele. Vagyis a jelenben nem él egyáltalán.
Ez a "sosem mondod, hogy szereted meg kívánod" dolog is a szeretetéhségét támasztja alá. Szerintem igazából a tettek számítanak, nem az, hogy percenként mondja-e valaki, hogy szeret. És ha ezeket a szavakat kikényszeríteni akarja, akkor egyszercsak azt veszi majd észre, hogy csak szavak, de üresek.
Ha a helyedben lennék és már semmilyen beszélgetés nem használna, akkor azt csinálnám, hogy megkérném arra, hogy gondolkodjon el a saját viselkedésén, és erre adnék neki pl. 1-2 hetet, de azt úgy, hogy közben ne is keressük egymást. Akkor szerintem magába szállna. És esetleg rájönne a hibájára. Ami már jó kiindulópont.
Az a baj, hogyha a határokat nem húzod meg, és itt nagyon fontos a következetesség (ha pl. azt mondod neki, hogy 1 hétig ne keressétek egymást, amíg gondolkodik, akkor ez tényleg így legyen, bármennyire is nehéz), akkor mindig találni fog kiskaput és ha hagyod magad, akkor ezeket ki is fogja használni, vagyis ugyanígy folytatja a dolgait, mert nem lesz következménye, így abban a hitben lesz, hogy bármit megtehet. És ezáltal változni se fog.
Igen jól látod, tényleg alig foglalkozik már a barátaival, pedig ott van köztük a kollégiumban. Mindig csak azt mondja, hogy egyedül érzi magát, ha visza megy oda. A fojtogatást igen érzem, főleg, hogy rettentő sokat utazok, így időm kb semmire nincs. Amióta együtt vagyunk nincs időm megnézni egy filmet :(
Igen, én is mindig ezt szoktam mondani azzal kapcsolatban, mennyiszer mondjuk egymásnak, hogy szeretjük egymást. Valóban a tettekkel lehetne mutatni, hogy mennyire szeretem, de ezt ő észre sem veszi, mondván, hogy "nekem a szívemre és agyamra is kell hatni, tehát mondjam ki (sokszor) és tettekkel bizonyítsam"
Nagyon köszönöm a tanácsokat és segítséget, most a hétvégén eléggé kivitatkoztuk magunkat, de azt hiszem, hogy mostmár ezt tényleg figyelembe fogja venni, ha mégsem, akkor megpróbálom a tanácsoltak alapján egy kis szünetre fogni a dolgot.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!