Miért érzem úgy, hogy nem tudnám elkötelezeni magam?

18 évesen én is azt hittem megtaláltam a nagy Ő-t, akivel le fogom élni az életem, lelövöm a poént, nem ő lett az. Nem bánom, hogy együtt voltunk több évig, csak azt bánom, hogy nem álltam a sarkamra az elején, meghunyászkodtam és a kompromisszum úgy nézett ki, hogy én engedtem. Így nem derült ki úgymond időben, hogy nem passzolunk fontosabb kérdésekben és emiatt egy halom kapcsolatot elszalasztottam. Nem szerelmit, hanem pusztán ismeretséget, esetleges barátokat, stb. Mert folyamatosan egymás nyakán lógtunk és egy csepp szabadságom se volt, mert féltékeny volt én pedig nyuszi, hogy akkor biztos elhagy ha a sarkamra állok, hogy nekem kellenek barátok és úgyse kellenék senkinek, és ő a tökéletes, és egyéb hülyeségek jártak akkoriban a fejemben. Viszont tanultam egy csomó dolgot a párkapcsolatról és tudom már így felnőtt fejjel milyet nem szeretnék. Így most a legnagyobb harmóniában élünk párommal, mert másodjára csak sikerült rendesen választanom és nem megelégedni az első szembejövővel aki azt mondja szép a szemem. :)

Tehát egy dolgot tudok javasolni. Nincs baj a komoly kapcsolattal ilyen korban, mert mi van ha tényleg ő a nagy Ő? Csak ne hagyd magad elnyomni! Kellenek kompromisszumok egy kapcsolatban, de tényleges kompromisszumok. Ha úgy érzed korlátozva vagy, akkor az nem normális párkapcsolat vagy több szabadságra van szükséged, mint a másiknak, ez súrlódási pont és lehet olyan különbség, ami túl sok, ilyenkor jobb külön folytatni. Egyébként jó móka együtt felfedezni a dolgokat, bulizni, élményeket szerezni azzal akit szeretsz.

De sok sikert! :) Nem könnyű "beleszokni" egy felnőtt kapcsolatba.