Volt már valaki úgy, hogy csak azért hitetted el azzal a valakivel, aki iránt sokat érzel, hogy nem akarsz vele összejönni, csak hogy még továbbra is tarthassátok a kapcsolatot és ne veszítsd el őt?

Baromság, menj rá, csak bánni fogod később. Magadnak keresed a kifogásokat.

Rossz ez a felfogas. Hany eves vagy? Fiu vagy vagy lany?

Átéltem a szitut,és szerintem ha nem kellesz neki,akkor inkább veszítsd el.Jobban jársz.

Ugyan ebben a helyzetben voltam. Szerintem valj neki szerelmet. Csak rosszabb lesz, ha nem teszed meg. Ha gondolod írj és elmesélem a történetem. :)

Igen, én voltam így... Aztán hopp, robbant a bomba, megcsókolt, kiderült, hogy ő is szeret. Én pedig most úgy érzem, hogy ő jobban szeret engem, mint én őt, és ezt nem érdemli meg. Akárhogy is jövünk ki az egészből, nagyon gáz lesz, mert még két évig nem csak, hogy egy osztályba járunk, hanem minden (nagyon-nagyon kislétszámú, 4-5 fős) óránk is közös, szóval ha esetleg szétmegyünk, az is vérciki lesz, de ha nem így történik és nem jövünk össze, akkor is tuti jön valami gubanc, ami betesz az egész "jó viszonynak". Ennek ellenére viszont azt gondolom, mindketten vagyunk annyira érett és intelligens emberek, hogy ezen túl tudjunk jutni, elviselni egymást, és emberi módon beszélgetni, még ha nem is barátokként. Én azt mondom, hogy aminek meg kell történnie, annak egyszerűen meg kell, szóval nem érdemes félni attól, hogy mi lesz később. Ha ő is szeret, összejöttök, ha nem, nem, de akármi is történik, az segíteni fog neked, hogy lezárd a dolgokat, akkor is, ha az később esetlegesen egy szakítás, vagy most egy visszautasítás. :)