Többet akarok, de nem tudom mit?

Az utóbbi időben ráadásul annyira dolgozik bennem az a gondolat is, hogy gyereket szeretnék. Pedig, ha józan ésszel belegondolok, igazából nem szeretnék még, mert a feltételek sem adottak hozzá, és egy 10 hónapos kapcsolatba még nem merném bevállalni. Még élni is szeretnék kicsit, mert az életben nem nyaraltam még egy olyan igazi jót semmerre, nem éltem még igazán tartalmasan... De néha szinte kínoz a vágy, hogy annyira szeretnék babát is.

Mintha nem találnám önmagam.

Sokmindent vetettem már fel neki. De valahogy mintha nem akarná.

Sokat dolgozunk, fizikailag és szellemileg is megterhelő a munkánk. Ritkán vagyunk egyszerre szabadságon több napot, de pont május végén lesz egyben 3 napunk. Felvetettem, hogy menjünk el egy nem túl távoli városkába, erre a pár napra csak ketten, pihenni. Kis változás lenne, újdonság, csend és béke... De nem reagált rá semmit. Szó szerint nem mond rá semmit. Nem egy 5csillagos wellnessre akarok vele menni, hanem egy csendes apartmanba, ami nem egy anyagi csőd, de nem hajlik semmire.

A napokban volt egy nagyon csúnya vitánk, majdnem vége lett az egésznek. Elmondtam neki mindent, de azzal jött, hogy én csak panaszkodni tudok,és hogy anyagias vagyok, megszoktam az előző kapcsolatomban, hogy szinte minden héten mentünk valahová, hogy sajnálja, hogy ő ilyen csóró, hogy nem tud nekem házat biztosítani, meg életet, meg utazgatást, meg bulizgatást. És hogy nem mutat be az édesanyjának, meg ha bemutatna, akkor sem változna semmi.

Azt hozzá kell tennem, hogy az édesanyjával él.

Felvetettem neki, hogy amiket én eddig kitaláltam, programokat, azok 80%-ának nem volt anyagi vonzata. Ahová elmentünk eddig ketten, az sem került neki soha egy fillérbe sem, mert én fizettem, én kértem kölcsön autót, én tankoltam meg, én vezettem.

Magából kikelve mondta, hogy Ő nem tud házat venni, de nem megy albérletbe sem, mert ott megőrül, nem bírja a panelt. De én menjek csak nyugodtan és hagyjam el inkább, ha neki ez kevés, amit ő nyújtani tud.