Mi a megoldas? Aszonykam sajnos gyereket akar agondom ezzel az hogy en nem egyszeruen maga a gondolattol is elhanyom magamat hogy a hasaba lenne az meg hogy megfogni meg ilyenek felejtos nekem.

Big..

Abban igazad van,mhogy az ideálisz 30alattt van.. De azért ne túlozzunk..

Akikkel te beszéltél, egy masik világban nőttek fel.. A "mi" szüleink idejében ha 25-ig nem szült valaki, akkor az már bajos volt.. Más cilág volt..

Másrészt ha visszábbmész a nők, amikor még nem 1-2 gyereket vállalltak be, akkor hány éves korukig szültek? (Nagyim 43 évesig, dédim 40 évesig, pedig már unokája is volt)

Jah és a kérdező férfi, és azt sem tudjuk mennyi idős, úgyhogy nem etem a válaszod.

Big, meg szerencse, hogy a gyerekvallalast nem veled kell engedelyeztetni... Nagy marhasagokat hordasz itt ossze.

1: "30 alatt kellene egy gyerek": miert is? Az oke, hogy 30 alatt idealis biologiailag, de amikor ezt meghataroztak, akkoriban meg nem volt ennyi vitamin, ennyi magzatvedo es magzat immunerosito keszitmeny, mint manapsag. Szinte az osszes ismerosom 30 felett szult, makk egeszseges gyerekeket.

2: 35 utan nem engedelyezned :D ez vicces... A ferjemet 40 valahany evesen csinalta az apja, tok jo kapcsolatuk van! Sot, az anyja is betoltotte a 40et, amikor szult. Mind a kettovel kozvetlen, bizalmas, barati kapcsolata van a paromnak. Sogornom 37 evesen szult eloszor. A vilag egyik legjobb anyja es irigylem a kapcsolatat a gyerekeivel! Peldaerteku elottem. Jovore szeretnek babat, 28 eves leszek, tehat 30 alatt, de ha nem jon ossze, akkor sincs semmi. En ugy vagyok vele, hogy ha 10 even belul osszejon, akkor jok vagyunk es 2 siman belefer akkor is, ha a 30as eveim vegen szulom az elsot.

Big, ne haragudj de értelmetlen a felháborodásod. Szerintem nagyon sokaknak az az álma nőként, hogy 30 alatt szüljenek. Nekem is, de ha egyszer nem megy, akkor nem megy. Féléve dobott ki az ásó-kapa barátom, akivel már az esküvőt terveztük, mert hogy szerinte megváltoztam így pedig már nem akar. Köpni-nyelni nem tudtam erre, közös ismerőstől kiderült simán csak beijedt, hogy már több csajt nem fűzhet be, mivel "csak" 27 éves és 22 éves korunk óta együtt voltunk. Én 26 vagyok, most ismerkedem egy sráccal. Vajon szerinted mit szólna ha közölném, hogy van 2 éve elvenni, mert 29 éves koromig teherbe akarok esni, szerintem fülét farkát behúzva menekülne.

A szüleim 20 évesen házasodtak, engem 21 évesen szült anyukám és 27 éve boldog házasságban élnek, nekik szerencséjük volt. De a saját szájukból hallom, hogy megvan mind a két típusnak a hátránya. Az én generációm nem tudja elszánni magát az elköteleződésre, mert még "élni" akarnak. Az ő generációjuk elszánta magát, aztán 40-45 évesen jön a kattanás, hogy nem éltek és válnak. A családi ismerősök közül minden második elvált vagy félremegy. Inkább szülök 30 felett de nem akarok életem végéig egyedül maradni vagy egyik pasitól a másikig "szaladni" egy gyerekkel, akit azért vállaltam be, hogy még 30 alatt szüljek és biztosan egészséges legyen. (de vajon tényleg egészséges lesz az én esetemben is? A statisztika nem egyénekre van lebontva hanem átlagra. Mi van ha én vagyok az, aki 20 évesen is tudott volna beteg gyereket szülni?)

Bignek az írása alapvetően olvashatatlan... Ha már ennyire kiáll egy eszme mellett, legalább olvashatóan írná le.

Én 25 éves vagyok, és eszem ágában sincs szülni. Se karrierem, se saját lakásom. Minden amit fel tudok mutatni, egy hitelmentes autó, és egy kutya. Meg egy olyan munka, honnan most megyek vissza a szakmámba. Egyáltalán nem vágyom gyerekre még legalább 10 évig. Sőt, az se biztos, hogy egyáltalán akarok, bár a párom jelezte, hogy ő egyszer szeretne.

Viszont kövezzenek meg érte a normális értékrendű emberek, hogy nem akarom magam mással eltartatni, teljes értékű ember akarok lenni egymagam is, legyen karrierem, jól fizető munkám, legalább saját albérletem, és tudjak gyűjteni házra. Ha ebbe a párom is belead, nagyszerű... de legyek képes rá egyedül is.

Csomó ismerősöm egykorú velem, 30+os pasikkal házasodnak, szülnek gyereket, de ha a pasi elhagyja őket meg vannak lőve, mert egy érettségivel csak szalag mellé veszik fel őket. Akiknek van esetleg szakmájuk sem találnak munkát, mert nincs gyakorlatuk benne, arról már nem is beszélve, hogy az egyedülálló gyerekes nőket a cégek se fogadják szívesen.

Szóval én köszönöm a sztereotípiát, de én nem a gyerektől leszek boldog. Az én életcélom, hogy legyen egy boldog párkapcsolatom, egy sikeres munkám, lakásom és kocsim. Ha ebből mind pipa, akkor lehet új terveket szövögetni.