Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért bűnhődök más miatt?
A párommal három éve élünk együtt. Együtt neveljük az előző házasságából született gyerekét. A gyerekkel nagyon sok gond van, tanulásban, viselkedésben, stb. Engem kimondottan nem fogad el.
Nagyon szeretnék gyereket, sajnos már negyven éven felül vagyok de bevállalnám, mert úgy lenne teljes az életem. A párom nem akar, az exe viselkedés miatt, a sok gond miatt amin átment, a sok megaláztatás amit átélt miatta.
De most azért mert ő nagyot csalódott és egyedül maradt két gyerekkel, nekem kell bűnhődnöm????
Annyira vágyódom egy kisbabára, hogy már belebetegszem:(
addig tedd amíg nem késő,hát te vagy a nő,el tudod érni hogy teherbe ess,akár a tudta nélkül is :D vagy keress egy pasit aki teherbe ejt.
vagy próbáljátok megbeszélni :D ezek a lehetőségek vannak.De néha nagyot kell lépni.Ha ez az álmod.
Először is, miért te (ti) nevelitek az előző házasságából a gyerekét? Mi van az anyjával?
Másodszor, ha már alapból most sem fogad el a gyerek szerinted mi lenne, ha lenne egy saját gyereked, akit nyilvánvalóan jobban szeretnél, többet foglalkoznál vele, merthogy a sajátod? Ezt biztos a másik is érzékelné, és a szakadék köztetek csak tovább nőne.
Ha pedig ennyire nincs összhang közted és a gyerek között komolyan el kéne gondolkozni, hogy biztos ő a megfelelő férfi a számodra ? (Mert vele együtt a gyereket is el kell fogadnod ha tetszik ha nem) Pláne úgy, hogy ő nem akar még egy gyereket (akármilyen hihetetlen, 50%-ban ő dönti el, lesz-e gyerek vagy nem).
Azt már csak mellékesen említeném meg, hgy negyven felett sokkal kockázatosabb gyereket vállalni.
Neki már van gyereke, érthető, ha nem akar többet. Neked nincs, érthető, hogy te meg szeretnél. Vagy megegyeztek valahogy, de ahhoz egyikőtöknek enfednie kell, vagy kerestek más partnert, aki megfelel. 40 év felett már egyébként se sokáig halogathatod ezt a kérdést, ha annyira szeretnél gyereket.
Az megint más dolog, hogy az ő gyerekei nem a tieid, tehát dönthetsz úgy, hogy neked nem kellenek, sajátot akarsz (persze új partnerrel). Főleg, hogy ezt a saját anyjuk megtette, akinek egyébként felelőssége is volt, ha már megszülte őket.
Szia! Hasonlo cipoben jarok. Paromnak egyejszakas kalandbol van egy 12 eves fia. Nem reszletezem a gyerek viselkedeset. A fia anyjat konkretan szegyelli a parom, m a no annyira gaz.
Amikor megismertem a paromat, akkor ugyanez volt a szitu: en szerettem volna gyereket, o meg a rossz tapasztalatok miatt nem. Igy viszont en mar az elejen kozoltem a parommal, h akkor ne raboljuk egymas idejet, m en mas felelotlensege miatt nem fogok lemondani arrol, h sajat gyerekem legyen. En kerekperec megmondtam a paromnak, h mivel nem egyezik a jovokepunk, igy valjanak el utjaink. Erdekes modon, amikor latta, h ennyire hatarozott vagyok es siman otthagynam, akkor hajlando volt a kompromisszumra. Es lam, most 4 evvel kesobb, buszke es boldog apukaja a 10 honapos ikreinknek :)
En azt javaslom Neked, h allj a sarkadra es beszelj a paroddal; adj neki utilaput. Onzo dolog a parod reszerol, h egyreszt beskatulyaz az ex melle, masreszt az o felelotlen dontese miatt te mondj le az anyasagrol.
Ebben a kérdésben, hogy legyen gyerek, vagy sem, nincs kompromisszum. Az, hogy valaki milyen indokkal nem akar gyereket, lényegtelen, ennek alapvetően semmi köze az exhez, csak kézenfekvő indoknak tűnik.
Én nő vagyok, de nem kezdenék olyannal, akinek még nincs gyereke, mert tudom, hogy nagyon-nagyon kicsi az esélye, hogy én még egyszer bevállaljam a kezdeti nehéz időszakot, amikor tényleg minden a gyerek körül forog. Egy idő után már nagyon bele lehet kényelmesedni, hogy a gyerek önállósodik, és nem kell napi 24 órában szolgálatot teljesíteni mellette, számomra teljesen érthető, ha valaki ezerszer meggondolja, hogy újrakezdje-e elölről, ha van már gyereke.
Arról nem beszélve, hogy 40 felett már igencsak megnő a Down-szindróma kockázata, úgyhogy ezzel is számolni kell, hogy esetleg súlyos döntést kell hozni (megtartod-e), ami biztos, hogy minden érintettet nagyon megvisel, vagy éppenséggel fel vagytok-e készülve mindarra az áldozatra, ami egy Downos gyermek nevelésével jár. Szóval rengeteg szempont van. Megértem, hogy ha nincs gyermeked, akkor nagyon vágysz rá, de a párodat is megértem, hogy neki már nem olyan iszonyúan fontos ez a dolog, és az "inkább nem" álláspont dominál nála. Ez pedig olyan helyzet, amiben egyszerűen nincs jó megoldás. A te gyermek iránti vágyad nem fog megszűnni, ha pedig ő belemegy a kedvedért a gyermekvállalásba, akkor jogosan érezheti, hogy olyan áldozatot kell hoznia, amit ő nem szeretne.
Én a párod helyében szakítanék, hogy legyen lehetőséged gyermeket vállalni olyannal, aki hozzád hasonlóan vágyik rá, mert én bizony nem látnám jövőjét ennek a kapcsolatnak.
Ha a férfi szeretne, akkor belemenne, függetlenül attól, hogy mi ment keresztül, ráadásul egy olyan személy vagy aki neveli a gyermekeit. Ez lebegjen a szemed előtt.
Kőkeményen leülnék és beszélnék a faszival.
Ha jó ember lenne, főleg azok után amit tettél értük, nem problémázna.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!