Mit kéne tegyek, hogy végre cselekedjen néha, ne csak beszéljen?

A barátom az a "minden mindegy" és "majd alakul" valahogy típus.Jól elvan,nem tervezget,éppen annyit,ami a mindennapjaihoz szükséges.Nagyon makacs,nehéz olyasmire rávenni,ami a megszokott világából kilendítené.Megszokott helyekre jár,ami újdonság.az már nem jó,ha valami jobb helyre,buliba vagy kávézóba akarok bemenni,az már neki sznobság.Elég szegény családban nőtt fel,olyan igazi "paraszt" gyerek.Volt, hogy ez tetszett,mert nem ficsúr vagy anyuci pici fiacskája,de ez,hogy nem tervez semmit előre,engem idegesít.Össze szeretnék vele költözni,persze szerinte ne siessünk (2 év után ez neki sietség),meg mindig van valami kifogás.Családi okok,kell a pénz erre meg arra.. Azt kéri,bízzak benne,pedig én mást se akarok,csak bízni benne,igaz,még nem hazudott nekem,viszont eddig kis volumenű dolgokról volt csak szó.Úgy érzem,csak kifogást keres.Abszolút nem siet el semmit,pedig lassan 30éves lesz és én se vagyok jóval fiatalabb nála.Szeretem őt,de ez a gondolkodásmódja kikészít.Plusz most nyaralni is szeretnék menni,nem messze és nem is egy hétre,egy hétvégére.(felesbe lennénk,nem ő fizetne mindent,nem is várom el tőle).Erre sem cselekszik semmit,csak azt mondja,most a kocsira kell a pénz,meg különben is elmegyünk ide-oda (ja,ingyenes programokra).Meg hogy majd spontán eldöntjük,mert az olyan jó,de könyörgöm,a szállást előre le kell foglalni,de ezt se érti meg.Úgy érzem,nem haladunk egyről a kettőre,nagyon kedves velem,sose bántana meg,hűséges,de nem tudom kimozdítani őt a megszokott gondolkodásmódjából! Azt szeretném,hogy ne csak beszéljen,cselekedjen is,nekem minden napra az jut,hogy maradjak türelmes.Ja,addig meg hol szülőknél vagyunk,hol az albérletemben.Csak hétvégén találkozunk.Szerinte nekem nem jó a gondolkodásmódom,mindent azonnal akarok,ingadozik a hangulatom..stb. Mások már pár hónap alatt összeköltöznek,de ez neki nehezére esik.Tényleg én sürgetném őt?Bennem lenne a hiba?Elhagyjam emiatt,akkor talán rájön,hogy lépnie kellett volna?