Hova forduljak segítségért?

Lassan 7 évvel ezelőtt szerelembe estem egy lányba. Voltak előtte más barátnőim is, neki is barátjai, de mindkettőnk úgy érezte, hogy ez a kapcsolat különlegesebb bármelyiknél.

Együtt veszítettük el a szüzességünket. De túl fiatalok voltunk, és a problémáinkat nem tudtuk éretten kezelni. Úgy éreztem, elhanyagol, így többször szakítottam vele pár napra, hogy érezze, mit veszíthet. De mindig visszasírta magát. Aztán egyszer úgy gondoltam, hogy ha mindig visszafogadom, és megszokja, akkor sosem fog tanulni belőle. Ezért talán egy-két hónapig nem beszéltem vele. Folyamatosan sírt, rámírt, és a testvéreimnek is. Már fel akarták jelenteni. Volt, hogy órákig újra és újra csörgette a telefonomat. Ő megfenyegetett, hogy összejön mással. Én megmakacsoltam magamat, azzal, hogy ha jó nwki más is helyettem, hát rajta. Tényleg megtette. De bármikor elhagyta volna miattam. Én viszont büszke voltam.

Egészen addig, amíg bele nem szeretett az új pasijába. Ekkor én hívtam őt rengetegszer. Vitatkoztunk, kértem, fenyegettem, zsaroltam. Elértem, hogy szakítson vele a barátja. Törölt, letiltott. A rendőrség is belekeveredett az egészbe. Mégsem szűnt meg közöttünk az a valami, az, ami miatt különleges kötődés volt közöttünk. Még évekkel később, egy már újabb párkapcsolata mellett is többször felizgult tőlem, kielégítette magát a telefonban. Miközben azt mondta, nem szeret. Máskor azt, hogy soha nem szűnik meg teljesen az, amit érez.

Sokszor mondta, hogy gyűlöl, ne hívjam. Mindent, mindent megpróbáltam már, hogy újrakezdjük a kapcsolatunkat, helyrehozzam a hibáimat. Soha nem kaptam rá lehetőséget.

Aztán szakítófélben volt a pasijával három év után. Felmerült a telefonos beszélgetéseinkben, hogy újrakezdhetném.

Végül mégis egy harmadikkal jött össze. Már egy éve így van. Lecserélte a telefonszámát, és azóta nem beszéltem vele. Nem merem keresni, hogy ne legyeb megint rendőrségi ügy.

Túlvagyok két feljelentésen, egy bírósági tárgyaláson, egy öngyilkossági kísérleten, és egy évig jártam pszichológushoz, aki végül nem adott új időpontot, voltaképp "megunta" a kezelésemet.

Próbáltam más lányokkal lefeküdni, de nem tudtam. Úgy érzem, ha ez nem rendeződik, gyerekem sem lehet így.

5 éve tart ez így, jóval túlmegy "az idő majd feledtetti" tanácsán. Párnaponta álmodok vele. Bármiről, egy tévés reklámról, a cipőm bekötéséről, egy ételről, fésűről, bármiről eszembejut, naponta többször.

Csak az tart benn az életben, hogy nem akarom a családomat fájdalomnak kitenni. Miattuk inkább én tűröm a fájdalmat, de elegem van.

23 éves vagyok. Az életemnek harmada ment el így.