Elhagynátok a párotokat érte?

Egy éve beszéltem napi szinten egy 24 éves sráccal, akivel sosem találkoztam. Én szerettem volna találkozni, de nem hoztam fel a témát. 3 hónapja kérdőre vontam, hogy akar-e tőlem valamit, mert én kedvelem, és ha nem, akkor ne vesztegessük egymás idejét. Azt mondta éljem az életem, messze lakunk és jelenleg nem tudunk együtt lenni, blabla. Szóval összejöttem valakivel, akivel már szinte együtt is élek, és ő próbált tovább beszélgetni velem, annak ellenére, hogy előre szóltam, ha nekem van valakim akkor nekem csak ő van és nyilván nem beszélek más pasikkal, pláne ha tudom, hogy kedvel engem. Nagyon kiakadt, végül könyörgött, hogy várjak rá 4 hónapot és ide utazik hozzám, és utána odaköltözhetnék hozzá, és még a szüleinek is bemutatna ha úgy alakul, de hogy ő velem akar lenni, csak én kellek neki. mondtam, hogy sajnálom, de ezt hónapokkal ezelőtt kellett volna mondania. Aki most van, nagyon édes, kedvelem, és szeretek vele lenni, de nem szeretem. Semmi rosszat nem tett ellenem, nem érdemli meg, hogy mással beszéljek, vagy a háta mögött bármit is tegyek.

A külföldi srác abu dhabiból jött, azaz ekte arab, de azt mondja, a szülei nem konzervatívak, és ha mégsem fogadnának el, őt nem érdekelné, mert van elég pénze hogy eltartson.

Nem szeretnék a bizonytalanságra építeni. A külföldi srácnak semmi felelősségérzete, 24 évesen életében nem dolgozott, és azt hiszi pénzen bármit meg lehet venni. Úgy érzem ő nem lenne a helyes választás, bár azt mondta értem még elkezdene dolgozni is, és abbahagyná azt az életmódot amit folytat.