Nekem szerelmi bánatom van, neki miért nincs? (Bővebben lent! )

3 éves komoly párkapcsolatomnak lett vége múlthét csütörtökön. Én mondtam, hogy inkább legyen vége, mert már nem volt olyan a kapcsolatunk, mint az elején. Itt vagyok férfiként, szerelmi bánattal. Éjszakánként nem alszom, sokat gondolok rá, hogy mégsem kellett volna szakítani. Legszívesebben dolgozni sem járnék, csak itthon ülnék. Ő pedig velem ellentétben úgy tűnik, hogy még boldog is. Velem szemben lakik a panellakásban, ezért sokszor látom. Tegnap este is láttam, hogy kint cigizett a barátnőivel. Majd egy idő után elmentek, gondolom bulizni. Szinte percenként néztem az ablakára, hogy mikor ér haza, milyen állapotban. De nem jött haza. Mivel nem bírtam magammal, hogy mi van vele, felhívtam reggel, de a telefont kinyomta. Láttam, hogy bulis fotót töltött fel az internetre ahol egy férfit ölel, mosolyog. Nagyon ideges lettem, gondoltam elmegyek futni, hogy levezessem az energiámat. Menetben összefutottam vele, szerettem volna beszélni vele. Oda is mentem hozzá, de csak annyit mondott, hogy „ne is kezdj bele, mert mi már nem vagyunk együtt ezért ne is húzzuk egymás idejét” majd bement a lakásba. Pedig elmondása szerint mindennél, és mindenkinél jobban szeretett, velem képzelte el az életét. Most meg úgy tesz mint aki örül, hogy végre megszabadulhatott tőlem. Ilyen van, hogy 3 év után nem viseli meg az embert a szakítás? Csak így tovább tud lépni?