Hogyan viselitek, ha a párotok/férjetek nagyon sokat él a hobbijának?

Nem is értem a kérdést. Elfogadom azzal együtt. Sőt, azt is tudomásul veszem, hogy rajtam kívül van még valami az életében, amit rajongásig imád, szenvedéllyel csinálja, élvezi, jól érzi magát közben.

Miért, hogyan kellene elviselnem? Számon kérnem a hobbijával töltött időt? Hogyan lehetne elfogadni? Örülök neki, hogy van valami, amiben kiélheti magát, jól érzi magát, stb.

Banyek, az a baj, hogy van valami, amivel több időt tölt, mint velem? Hogy közben épp "minőségi időt" pocsékolunk el? Vagy hogy nem segít be a háztartásba, mert ő most kiment hajnalba dermedt, harmatos bogarakat fotózni, miközben mondjuk felrakhatta volna a levest? Vagy sokba van? asztamurvaicsába

Hát, engem egy idő után már zavart.

Hobbifotós, ami szuper, de mikor 10/10 kirándulás alatt 99%-ban CSAK a fények, a fák, a patak, a lehetőségek izgatják, téged kb. le se..., na az marha szr volt. Vagy naplemente, és ő csak fényképezett, egy pillanatra nem állt meg, hogy együtt(!), nézzük kis ideig...

Bécset is pl. végigrohanta, engem mindenhol otthagyott, mert ezt meg azt lát, amit le kell kapnia.

Soha nem tiltottam, de megmondtam neki, hogy legalább néha éljük már meg KÖZÖSEN a pillanatot. Persze, a falnak beszéltem, és nem értette, miért nem vagyok vidám, mikor milyen szuper minden.

Nekem is van hobbim - írok, énekelek, mangákat fordítok -, de mikor itthon volt, hétvégén pl. minimalizáltam az ezzel töltött időt, hogy együtt lehessünk. Amikor aludt, vagy ms dolga volt, akkor hobbiztam.

De a barátai is a falra másznak ettől, hogy okés, fotózzon, csak ésszel!