Miért kell, hogy bármelyik fél "viselje a nadrágot" egy kapcsolatban?

A "nadrág viselés" nem azt jelenti, hogy az egyik fél dönt a pénzügyekben, ő főz, és ő cseréli a kereket is az autón, inkább azt, hogy egy kapcsolatban óhatatlanul az egyik a dominánsabb, az ő akarata, elképzelése érvényesül gyakrabban, illetve vitás kérdésekben.

El tudom képzelni, hogy a férj autóbolond, autóval foglalkozó szakember, ám a feleség szabja meg, hogy hány milláért lehet új kocsit venni. Vagy a feleség szuper szakácsnő, de a férj kérésére egy héten nyolcszor van pörkölt, mert ő azt szereti.

Az elgondolásod fundamentális hibája, hogy egy család akkor eredményes, ha a tudással mindenki rendelkezik, és senkinek sincs lepasszolhatatlan felelőssége (amibe bele lehet roppanni).

A különválasztás azt a problémát hordozza magában, hogy az adott ágon egyedül ténykedő magá(nyá)ra marad, külön kezd gondolkodni, ... végül pedig már beszélni sem lesz értelme a másikkal a "közös" ügyről, mert láthatóan a másik nem érti, miről beszél.

Célszerűbbnek gondolom olyan igényeket megcélozni, amiért mindenki hajlandó tenni is.

A kiegészítéseddel teljes mértékben egyet értek.

Nem egy olyan házasságot láttam, idősebb emberek esetében, anyósomék, stb, ahol úgynevezett hagyományos szerepek voltak - látszólag. A feleség mosott, főzött, vezette a háztartást, mert ugye az a nő dolga, de cserébe papucs alatt tartotta a férjét, és a háttérből, vagy akár nyíltan is ő mozgatta a szálakat.

Nekem furcsa lenne, ha egy férfi tud, és szeret is főzni, csak azért ne főzzön, mert az a nő dolga. Vagy hogy egyedül ő döntsön pénzügyekben, mert az a férfi dolga.