Hogyan lehet ezt túlélni?

Köszönöm mindenki válaszát!

#1

Annyira nem eltérő, mert rendszerint fel tudom húzni és tudom is mivel és hogyan lehet.

Mondja is, hogy jól csinálom és szereti is, viszont ez meg egy olyan dolog, hogy csak én akarom és ráerőltetem.

Az meg úgy nem az igazi.

#2

Igen lelki dolgok is vannak.

Kihasználás legfőképpen, meg sok trauma.

Pár éve még nem volt ilyen, sajna akkor nem ismertem.

A beszélgetés azért is "tabu", mert szerinte nem vagyok már tini, hogy erről beszéljek és ez legyen a fejemben.

Meg szerinte ez nem olyan fontos dolog, vannak fontosabbak mint a testiség.

Meg ez az ő kiélte magát dolog is ott van, hogy neki ennyi elég volt a szexből és ennyi.

Nekem ilyen részről nincs annyi élményem és ne akarjam vele bepótolni ezeket.

Pedig én úgy gondolom, hogy egy új kapcsolatban mindig van olyan, hogy próbálkozik a pár, hogy na mi a jobb és mivel lehetne feldobni a dolgokat, aztán lehet én tudom hülyén ezt-

#3

Hát igen, ezen nagyon agyalok.

Tudod szar, mert vannak itt érzések is, legalábbis a részemről biztosan.

#4

Nincs megelégedve a testével ez tény, viszont ilyen nincs, hogy csak sötétben akarná.

Ott tartunk, hogy sehogyan sem akarja.

Értem én, hogy az időzítés nem mindig megfelelő(megjött neki, nincs hozzá kedve, otthon vannak a szülők) viszont vannak pillanatok mikor lehetne és még akkor sem, mert én csak azt akarom mindig duma van.

Komolyan már azon gondolkozom, ha lenne egy olyan párom aki csak heti egyszer akarná, attól boldogabb lennék.

Jó, mondjuk ott van, hogy ilyenkor legalább kiveri nekem, de a rohadt életbe is, kiverni magamnak is tudom.

Na mindegy, majd alakul....köszönöm még egyszer a hozzászólásokat és segítséget és, hogy szántatok időt rám, illetve ránk. :)

#6

Hát olyan fél éve vagyunk együtt.

Kicsit szíven ütött mikor azt mondta, hogy nem kíván engem, meg úgy a senkit, habár ezt kétlem.

Mondtam is neki, hogy ezzel nem is lett volna olyan nagy baj, ha azt mondja, hogy nem kívánja a szexet vagy férfit, hanem konkrétan nekem mondta, hogy engem nem kíván.

Egyrészről jó, hogy legalább őszinte, viszont gondolkozhatna, hogy mit mond, mert amikor én teszek egy aprócska kis kijelentést, akkor abból kis túlzással háborút képes csinálni.

Állítása szerinte régen nem volt gond ezzel, még a szavak is felizgatták, de mára már nagyon nehéz felizgatni valamivel.

Ez szerintem inkább pszichés dolog lehet, mert ami egyszer megvolt, úgy mint nedvesség(mert az is kevés vagy nincs is) és vágy az csak úgy nem tűnik el végleg.

Nem tudom, hogy ez minden nőnél így megy, hogy pár szar kapcsolat után ilyenné válik?

Volt két kapcsolat amiben úgy érzi kihasználták, aztán a franc se tudja mi volt.

Ez a dugunk, de nem vagyunk együtt nem tudom ki dönti el ilyenkor, hogy most komolyabb ez vagy sem.

Senki nem beszél róla és mindkettő másra gondol.

#7

Nem, semmit nem szed.

Még csak az kéne, hogy a 0 szintből mínusz legyen....