Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mindig azt ígérgeti, hogy változtat, próbálkozik is. Közben én elfáradtam, mit tegyek?
Ő 32, férfi, én 24, lány.
Az álmaink közösek és nagyon sok dolgot szeretünk közösen csinálni. Nagyon sokszor tervezgetjük a jövőt.
A gond az, hogy az elmúlt hónapok során egyre inkább azt érzem, hogy az én részemről csak az köt össze, hogy közösek az álmaink. Talán viszont nem ez a legfontosabb, ez csak egy fontos összetevő.
Nagyon érzékeny, sok kicsi dolgon megsértődik. Azt ígéri, változtat ezen. Nagyon sok a balhénk. Hónapokig igyekeztem türelmes lenni, de kezdek belefáradni... Igyekszik változtatni, hogy ne veszítsen el, de létezik, hogy tud is változtatni hosszútávon?
Én is érzékeny vagyok, bár azért kevésbé. Én nem duzzogok annyit és könnyebb meggyőzni. De akkor is... két érzékeny ember együtt?
Nagyon sokat panaszkodik mindenre. Most nehéz periódusban van, de elmondása szerint mindig is panaszkodós volt. Felhúzza magát olyan apróságokon, hogy hihetetlen. Dühöng, káromkodik, ha egy jó szót szólok, lehurrog. Később megköszöni, de akkor lehurrog.
Nagyon negatív, mindenben azonnal elveszti a hitét.
Nem is arról panaszkodik, ami most a gondja, hanem az időjáráson, hogy nem jön a busz, hogy emberek vannak ott stb...
Úgy érzem, lusta és nem tesz meg mindent magáért, amit megtehetne.
Ígéri, hogy változtat ezeken is.
Ugyanakkor én is azt érzem, hogy... már-már meg akarom változtatni őt. Így meg nemigen tudom elfogadni.
Azt érzem, nem lesz türelmem hozzá.
Azt ígéri, változik-változik-változik, látom is, hogy próbálkozik, de szerintetek ez működik több évre vetítve?
Nálam ugyanez. Leszek én is kevésbé érzékeny és türelmesebb több évre vetítve?
válasza:Kérdés, hogy szereted-e őt, vagy csak leragadtál mellette, mert úgy érzed, a közös álmaitok miatt jól kijöttök hosszútávon.
Amúgy én sok mindenben hasonlítok a párodra, 21 éves lányként. Nagyon érzékeny vagyok, duzzogós, hihetetlenül negatív, hajlamos vagyok panaszkodni. Most mélyponton vagyok, mert írom a szakdolgozatomat, és emiatt duplán vagyok feszült és frusztrált, de még ilyenkor sem dühöngök, káromkodok, sosem hurrogom le a párom. Szóval bármennyire is vagyok panaszkodós és hisztis, a párommal szemben nem mutatok tiszteletlen magatartást. Ő pedig elfogad ilyennek, neki is vannak hibái, én is elfogadom azokat. Együtt igyekszünk javítani ezeken az idegesítő szokásainkon, de az alaptermészetünk nem tud változni.
válasza:Az a gond, hogy talán az utóbbi, talán csak leragadtam mellette, mert de jó, van párom, szeretnék családot, gyereket, közös álmok, tervezgetés...
Talán már nem is szeretem.
Ő ha ideges passzban van, akkor fél órákat, ha még idegesebb, egy nap többször dühöng külső körülményeken, bolondságokon. Ha mondok valamit, lehurroghat. Utána közli, hogy fogadjam el, hogy ha ideges, akkor nem nekem szól, ő ilyen egyelőre. Próbál változtatni.
Ha én ideges vagyok, akkor nehezebb velem programokat szervezni, kicsit panaszkodósabb vagyok, de igyekszem lehiggadni. Vele bevallom hisztis vagyok ilyenkor. Ő viszont vérig sértődik a hisztisségemet, nehezen tűri. Utólag mondja, hogy megérti, de addigra összevitatkoztunk és ott is hagytuk egymást.
Szóval amit ő elvár tőlem, azt nem adja meg nekem fordítva...
Szóval nem is az a gond például, hogy megsértődik, ha hisztizek vele. Utólag látom, hogy női hiszti és szerintem én se tudnám kezelni.
Eközben ő is sokszor hisztis, sértődékeny, panaszkodós, elrontja heteken át kb. minden nap a kedvemet....
Mindkettőnknek sok az elvárása, és mindketten csak egy részét teljesítjük...
válasza:Gyerekkori rossz neveltetésre vezet vissza a természete. Lehet ezen változtatni ha akar. Azt nem mondom hogy könnyű, de lehet. De ehhez tényleg sok türelem és megértés, támasz kell hozzá, bíztató jelleggel. Tényleg fárasztó, illetve kiábrándító, nyugtalanító a helyzet, hosszú távon. Meg kéne önmagát ismernie teljesen, illetve ennek fejében, kisebb célokat kéne kitűznie, amit ha elér, örömmel nyugtázza.
Nem beszélve arról, hogy visszamerengeni a gyerekkorába hogy mitől lett ilyen a természete. Felismerni azt. Ebben pedig a szülő, szülők ludasak.
Masterthief:
Egy az egyben azt érzem én is! köszönöm, lényegében megerősítettél!
A szülei türelmetlenek voltak vele, nem a megfelelő hangnemben beszéltek vele sokszor, sérelmeit máig emlegeti rendszeresen. Lényegében nem mutatták ki a szeretetüket, vagy nem megfelelően.
Viszont ezzel párhuzamosan elkényeztetettnek érzem. Olyannak, aki nincs tisztában azzal, hogy az élet egy kemény, nehéz, küzdelmes valami, amikor a legritkább esetben érvényesül az, amit mi akarunk.
Engem se neveltek túl szigorúan, viszont az meg lett tanítva, hogy nem egyszerű mindenhez hozzájutni, amihez szeretnék.
Azon kívül az én családomban volt nagyon hosszan tartó, kegyetlen betegség, évekig tartó munkanélküliség, család másik ágán több válás, alkoholista férj, anyaotthonok...
Velem jóval türelmesebbek voltak azért, ki tudták mutatni a szeretetüket.
Azt érzem és tudom vele kapcsolatban, hogy türelmes, kitartó, megértő pár kell, aki évekig elviseli a dolgokat, de ért is a lélekhez, hogyan kell kirángatni ebből.
Én nem érzem magam erre képesnek.
Nekem is vannak nehézségeim, fájdalmaim. Kifejezetten türelmetlen ember vagyok és én is igénylem az odafigyelést. Ha erőn felül csinálok valamit, kiégek, harapok, robbanok.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!