Szeretlek így is, de a tested nem tetszik?

Szerintem se kezdj bele, mert ebbe testileg és lelkileg is belerokkansz.

Koplalhatsz éveken át, hogy megfelelj az ideáljának, de akkor sem lesz olyan alkatod, mint annak, aki vékonycsontú és törékeny. Viszont rámehetnek a fogaid, hullani kezd a hajad, kimarad a vérzésed, vitaminhiányod lehet. A hangulatodra is rányomja a bélyegét, bágyadt leszel, ingerlékeny. A bőröd is megfakul, itt-ott kicsit lógni fog (pl. mellek, combok), megjelenhet némi narancsbőr, stb. Az de baromira szép lesz!

Aztán meg állandóan azon fogsz kattogni, hogy vajon híztál-e, ha igen, akkor ő észrevette-e, vagy még le tudod koplalni az a két kilót. Ha jön egy vékony lány szemben az utcán, vajon őt megnézi-e, jobban tetszik-e neki, stb.

Nem mersz majd előtte levetkőzni, nem lesz kedved a szexhez, mert közben is csak azon kattogsz, hogy vajon milyennek látja a tested.

Ez így rövid úton elvisz titeket a kapcsolat végéig.

Testi vonzalom és vágy nélkül pedig a személyiséged csak arra elég, hogy barátok legyetek.

Komoly kapcsolatban egy idő után felmerül, hogy legyen-e gyerek. Erre ne is gondolj, akkor aztán végképp bele fogsz bolondulni a testi változásokba, ő meg végképp kiábrándul belőled, ha nem nyered vissza az alakod bármi áron, rekord gyorsan. Aztán jön a "ne csodáld ha megcsaltalak".

Itt alapvetően nem is csak a testalkatról van szó, hanem egy olyan attitűdről, ami kapcsolatromboló.

Mert hogy működnek a kapcsolatok? Az elején ugye ott a rózsaszín köd, amikor tökéletesnek látjuk, idealizáljuk a társunkat. Eddig minden szép és jó, de a kapcsolat jövője akkor dől el, amikor lekerül a rózsaszín szemüveg, és ez egyéni érettség függvénye. Ha ilyenkor képesek vagyunk elfogadni a valóságot, hogy a másik nem olyan, mint az ideálunk, sőt, megtanulunk "beleszeretni" a hiányosságaiba is, akkor abból lesz egy jól működő kapcsolat.

Ha azonban továbbra is ragaszkodunk hozzá, hogy de igenis legyen olyan, mint amilyennek mi szeretnénk, az egy nagyon éretlen és egészségtelen hozzáállás! Mert ilyenkor nem vesszük tudásul, hogy nem a másikban csalódtunk, hanem önmagunkban: hogy nem voltunk képesek a számunkra fontos tulajdonságok alapján társat választani. "Igenis legyél vékony, mert nekem az tetszik!", ahelyett, hogy "Szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy.".

És biztos vagyok benne, hogy ezzel még együtt is tudnátok élni, ha CSAK ez lenne. De ez egy személyiségvonás és nem szokott kimerülni a külsővel kapcsolatos elvárásokban. Az ilyen típusú ember mindig a saját fejében élő ideálhoz fog mérni, és jaj neked, ha nem közelíted meg azt, mert mindig az orrod alá fogja dörgölni, hogy miért nem vagy olyan, amilyennek ő szeretné. Soha nem rád, a te személyedre reagál, hanem arra, hogy mennyire felelsz meg az ő elképzeléseinek. Nagyon rossz ilyen emberrel kapcsolatban lenni, garantáltan sérül az önbizalmad mellette, és neki soha nem leszel elég jó. Minél inkább haladtok előre, annál több irracionális elvárással szembesülsz. Ő nem változtat az attitűdjén, téged próbál átformálni a saját ideáljának képére, aminek élő ember nem tud megfelelni.

Mindezt azért írom le, mert őszintén bízom abban, hogy lesz erőd kilépni ebből a kapcsolatból, és a következő ismerkedésnél már az elején tudsz arra figyelni, hogy az, akivel ismerkedsz, valójában TÉGED lát-e, vagy pedig egy, a fejében lévő ideálhoz méricskél. Ennek ugyanis már az első pillanattól vannak érzékelhető jelei, és ha tudod, mire figyelj, el tudod kerülni az ilyen típusú embereket, és lehet egy harmonikus párkapcsolatod idővel.