Ezek miért vannak így és mennyire normálisak egy párkapcsolatban?

1,5 éve tart a kapcsolatunk,nem mondhatnám jónak,egyre jobban érik bennem a szakítás gondolata,bár már talán nagyon rég időszerű lenne részemről. Azért teszek fel itt kérdést,mert nem értem,hogy mi miért van úgy ahogy.

-már nem is számolom,hányszor dobott a pasim,mert sok volt a veszekedés,mert nem tudtunk megbeszélni dolgokat nyugodtan. De akkor minek keresett fel mégis minden egyes alkalom után újra,meg újra azt ígérve,hogy mostmáraztán tényleg oda fog figyelni?

-bár én sosem erőltettem a témát,titkolni sem titkoltam,hogy pár éven belül házat,családot szeretnék. Ő erre kész terveket szőtt,mossa az agyamat a közös jövőről,kinéztük a házat is,de amikor tehetnénk lépéseket a megvalósítás érdekében,mindig közbejön valami baromifontos másik program,meg jajj mégse

-az apró gesztusok szinte teljesen hiányoznak

-ha valamit nem akarok,rámerőlteti. Igen,a szexet is

-én mindent fogadjak el,legyek türelmes és megértő,viszonzást hiába várok

-néha meglepően kedvesen beszél velem,máskor sírni lenne kedvem,olyan lekezelő és flegma

Azért voltam eddig vele,mert az elején pár hónapig olyan volt az egész,mint a mesében. Udvarolt,figyelmes volt,szinte a tenyerén hordozott. Minden egyes szakítás után újra visszatér ez az énje és ezzel megtör,bármennyire is szeretnék inkább túllépni rajta. De hogy lehet ennyire ellentétesen viselkedni? Nem fér a fejembe. Szerintem nem tudatosan ilyen,de akkor miért van ez? Annyira egyszerű lehetne az egész... Nem veszi észre,hogy amikor figyelmes,akkor minden flottul megy? Én sem idegeskedek és boldog vagyok,nem nyaggatom.

Minek erőlteti,hogyha olyan nehezére esik velem törődni? Elvileg borzasztóan szeret,nem akarja,hogy másé legyek,én vagyok neki az igazi,blablabla... Miért csinálja ezt?

25 L