Hibás vagyok mert már másképp gondolom?

Nincs gyereketek és nem is éltetek együtt? Mert akkor elég hamar meggondoltad a dolgot. Úgyhogy nem hülyítetted évekig. Nem vagy hibás szerintem, szíved-joga meggondolni magad, ez nem hazugság szerintem, de ő is joggal csalódott, mert már gondolom, beleélte magát.

Viszont gyanús, hogy ő csak "mindegy, hogy ki" alapon keres valakit a családalapítási terveihez. Különben nem sietne ennyire.

Megértem a csalódottságát, a dühét nem.

De ha meg már szakítottatok, akkor mi a kérdés?

Nem tűnsz túl bánatosnak, ami nem baj, de azt mutatja, hogy korai is lett volna a gyerekvállalás.

Szigorúan véve igen, hibás vagy abban, hogy hiteggetted. Már korábban is eszedbe juthjattak volna ugyanazok az érvek, amiket most ellene mondasz (egyébként szerintem teljesen jogosan).

De nem akarlak nagyon ócsárolni, mivel mindkét dologgal kapcsolatban teljesen igazad van (szerintem), viszont a következő pároddal majd gondold is át ezeket a dolgokat, és ne bólints rá egyből mindenre. Akkor kisebb az esélye, hogy később meggondolod magad.

#4-es, én meg a 3, nagyon vékony a határ a meggondolod magad, és az átvágtad között....

azt akkor is tartom, hogy korai lett volna bármi komoly, mert az érveid jogosak.

Szóval nem szabad rövidtávon se ilyen súlyos kompromisszumot kötni, hogy mondod, habár nem tartod helyesnek - de jobban tartasz tőle, hogy mi lesz, ha nem mondod.

Kicsit szerintem bonyolultabb ez, mint amiket a hozzászólók írtak.

Egyrészt nem vagy hibás, természetesen rájöhetsz arra, hogy ha ez neked nem jó már így, akkor legyen vége. A kérdés az, hogy akkor az elején miért hitegetted, ezek a dolgok nem hiszem, hogy ad-hoc jöttek elő, már az elején sejteni lehet.

Másrészt én tudom azt milyen az, amikor egyik családtagodat elveszted (én anyámat vesztettem el tragikus körülmények között) és nálunk is teljesen felborította az egész életünket, így kénytelen voltam apámmal lakni.

Nyílván anyóshoz vagy apóshoz költözni nagyon nehéz dolog és persze neked kellett volna alkalmazkodni, ez teljesen egyértelmű, de ezt sem értem, hogy itt is mi volt a kérdés, hiszen ezt is az elején tudtad.

Nekem egy barátnőm ugyanezt eljátszotta egyszer, csak a szitu annyiból más volt, hogy mi teljesen külön lakásba költöztünk volna, elejétől fogva ez volt a cél, amikor meg lehetővé vált, akkor meggondolta magát, mert rájött, hogy alkalmazkodnia kellett volna.

Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem tudnál hozzá alkalmazkodni?