Jófiúk versus Rosszfiúk! A leszámolás. (? )

Szerintem a kettő közötti átmenetnek van a legnagyobb kapcsolatpotenciálja.

Vannak szituációk, amiben jófiúként kellemesen és illedelmesen viselkedik, magyarul felvállalhatóan, másokban meg úgy dominál, mint egy vad, tekintélyes oroszlán. Ezt a pasik nem mindig találják el, ezért kell beléjük önbizalmat táplálni, vagy éppen megvonni azt, de ehhez a nőnek is majd' ilyen intelligensnek kell lennie, hogy mikor, hogyan motiválja a párját.

A csak angyal, és csak ördög pasi egy idő után unalmas lesz. Fő a változatosság!

Szerény véleményem szerint a rosszfiúk alkalmi kapcsolatra könnyebben találnak partnert maguknak. Már pusztán csak azért is, mert rosszfiúságukból kifolyólag telibe... mindent, és ez olyan laza, magabiztos benyomást kelt. A jófiúknak meg szerintem tartós párkapcsolatra van nagyobb esélyük, mert még ha egyébként önbizalma is van, azt is csak módjával használja, nem csak azért, hogy levarázsolja a lányról a bugyit.

Tapasztalataim az ismerettségi körömben meg a magam pasizásaiból ezeket mondatják velem. A vőlegényem tipikus jófiú, de az a fajta, akire ránézel, és a jellemzésekor egyből ez a szó jut az eszedbe, anélkül, hogy ismernéd vagy egy szót is beszéltél volna vele. Egynéhány exem meg olyan tipikus rosszfiú, akivel nem éreztem magam igazán jól, sosem akartam volna vele leélni az életem, isten ments, hogy anyáméknak bemutassam, de közben volt valami megmagyarázhatatlan vonzereje a lazaságában, az önbizalmában, az a tipikus "menő vagyok, hogy megszelídítettem ezt a kemény vadállatot" (mindez még bőven a tizenéveimben volt, mentségemre szóljon). De ennek a varázsa nagyon hamar elszáll, legalábbis számomra, mert sokkal izgalmasabbnak érzem egy jófiú mellett átélni a mindkettőnknek kedvező kalandokat, mint egy rosszfiú mellett rosszallva nézni, ahogyan szép lassanként teszi tönkre saját magát és az életét.

Rosszfiúk:-) imádom, mert van bennük vadság, egyéniség,kicsit egoisták :-)

Nem igaz, hogy csak alkalmi kalandra képesek, két hosszú kapcsolatom volt ilyen pasikkal.

Persze ez is partnerfüggő, de én a jófiúkkal max barátságot tudok ápolni. Nem hozzák ki belőlem a tűzet, nem inspirál annyira, nem tudja a vadmacskát kihozni belőlem.

A rosszfiú pont azért rossz, mert semmibe veszi a másikat, és szó nélkül félrelép, ha szigorúan a végletekben gondolkodunk!

Amit ti írtok, (kapcsolatfüggő) az egy konszolidált rosszfiú, de nem az igazi rosszfiú.

Rosszfiúk.

A testvérem az, én meg jófiú. Soha, semmi gondja nem volt a csajozással. Nekem jófiúként sokkal több. Aztán én is átváltottam bunkóbb és önzőbb stílusra, mindjárt kevesebb lett a gondom.

De ha végignézek az ismerőseimen, a rosszfiúknak sokkal könnyebben megy a csajozás, rövid és hosszútávon egyaránt. Nem egy teljesen korrekt srácot ismerek, aki megkapta jófiúként, hogy milyen unalmas.

Kapcsolatra bármelyik személyiségű embernek van esélye, de a rosszfiúság inkább mentalitás.

A jó, a rosszfiúban a jót felfedezni:-)

A jófiúból is előjön a rossz. És fordítva, partnerfüggő.

Rosszfiúk sokkal vonzóbbak a lányoknak. Míg a jófiú próbál udvarias, kedves lenni, elrejti hogy bármit is akarna szexuálisan, de mégis lehet hogy szerelmet vall, meg kimutatja az érzelmes oldalát, ezzel csak azt éri el, hogy a nőknek nem lesz vonzó, mert nem kell semmit küzdeni érte, hiszen kb. akár a kútba is ugrana érte. Továbbá a jófiú így unalmas is, ahogy már valaki előttem is írta. És alárendelt szerepben van, hiszen ő küzd a nő kegyeiért.

A rosszfiú ellenben mindig izgalmas egy lánynak, lazán veszi a helyzeteket, magabiztos, humoros, kimutatja a szexualitását, de nem pakolja ki az érzelmeit, sosem lehet kiismerni, kiszámíthatatlan, és ez vonzó a lányoknak. A rosszfiú azzal is vonzó, hogy sok lánynak bejön, illetve lányokkal van körülvéve, ezáltal felébreszti a versenyszellemet, hogy küzdeni kell érte, hogy az övé legyen, ellenben a jófiúval, aki hangoztatja hogy neki ő lenne az egyetlen meg stb. És egy rosszfiú mindig irányít, ő a domináns fél, a nőnek kell felmutatni valamit, ha akar valamit, és nem a férfinak. Meg aki nehezen kaphatóbb mindig az az értékesebb, és azért is megy a küzdés.