Nem akar találkozni, mert az visszalépés lenne a kapcsolatunkban? Lent

28 éves nő vagyok, április végén ismertem meg egy 29 éves férfit. A megismerkedésünk elején tudtunk, hogy ő június közepétől augusztus végéig munka miatt külföldön lesz, de 2-3 hetente majd hazajár. Az elutazásáig az a másfél hónap csodás volt. Randizgattunk, majd egy bő hónap után le is feküdtünk. És az elejétől fogva mind a ketten éreztük a harmóniát, az összhangot, pedig én, és elmondása szerint ő is, nehezen enged közel magához bárkit is. Aztán miután elutazott, az első két-három hétben még minden ugyanúgy folytatódott, napi szintű üzenetek, telefonok, ugyanazzal a lelkesedéssel. Két hete vettem észre változást. Két hete jött volna először haza, de az anyukája betegsége miatt lemondta a találkozást. Én ezt teljesen meg is értettem. Utána is ugyanúgy írt napi szinten, beszéltünk, de észrevettem, hogy a lelkesedése mintha csökkenne, rá is kérdeztem adologra, azt mondta nincs semmi gond, csak annyit kell itt kint dolgoznia, és az új körülményeket megszokni, hogy most ennyi telik tőle. Én megelégedtem ezzel a válasszal. Most hétvégén megint jön haza. És itt jött ki az amitől féltem. Mondtam, hogy alig várom már, hogy lássam, erre írt egy mosolygós fejet. Kérdeztem, hogy mikor találkozunk, mondta, hogy bocsi, de most nem. Teljesen összezavarodtam, kérdeztem, akarja-e ezt folytatni, akar -e egyáltalán találkozni. Azt mondta, maga se érti mi történt az elmúlt hetekben, de biztos észrevettem, hogy változott ( észre - ezért is kérdeztem akkor rá, de megnyugtatott akkor hogy ugyanannyira hiányzok neki, mint ő nekem). És nem tudja mi legyen. Nem tudja adni azt a lelkesedést mint az elején, és ha találkoznánk is, az visszalépés lenne a kapcsolatban emiatt. Rákérdeztem, ez mit jelent, azt mondta, nem tudja, össze van zavarodva, időre van szüksége. Igazából sejtem ez mit jelent. Pontosan azt, hogy nem olyan lelkes, mivel már lassan hat hete nem láttuk egymást, lehet, hogy elmúlt a varázs, vagy nem tudom. A végén meg már azt mondta nem időt kér, csak most magával akar foglalkozni, tegyem én is ezt, mindenképp keres majd, és nem akar bizonytalanságban tartani. Én írtam neki, hogy nem írok akkor addig, amíg ő sem ír. Azt határozottan mondta, hogy nincs senki, nem ismert meg senkit, nem erről van szó. Most itt tartunk. Ennek két napja, azóta nem bírok lenyugodni, éjszakánként arra ébredek, hogy sírok, és fogytam három kilót.

Akivel volt már ilyen, mire számíthatok?