Hogy lehet ekkora különbség a barátnőim és köztem a kapcsolatainkban? Vagy szerencsés vagyok, és ők átlagosak, vagy átlagos vagyok, míg ők szerencsétlenek?

A barátom aranyos.

Az előnytelen vonásaimat nem veti meg, inkább viccesnek találja. Persze valamit ő se kedvel bennem, de azzal meg megbocsájtó, túl teszi magát, finoman próbál leszoktatni.

Folyton mindenben segít, bármiben számíthatok rá. Mindenét megosztja velem.

Elsősorban velem szervez programokat. Idegen programokra mindig elhív, bármilyen eseményre magával visz, ha menni akarok.

Iszonyatosan kedves velem.

Az ágyban az elsődleges az én kielégülésem.

Van, hogyha hajnalban végzek, hogy bejön értem és elvisz haza, vagy magához.

Maximálisan elégedett a testemmel. Mondjuk nincs is rajtam kényes terület.

Mindennel támogató.

Röviden ennyi. És ha ezeket lelki értékeknek vesszük, leszögezem, a szellemi és a fizikai értékei pont ugyan ennyire magasan vannak.

Olyan jó vele járni.

A barátnőimnek állandóan súlyos gondjaik vannak a pasijaikkal, mert A: leszarós, nemtörődöm a barátnőmmel, semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, elvakult muzulmán (de emellett ritka okos, és a barátnőm ízlésének külsőre ő a tökély, a vallást pedig nem erőlteti a barátnőmre) B: linkeskedik, nem házias, gyerekes, nem túl művelt (de emellett a barátnőm ízlésének külsőre ő a tökély, szociális)

Mindkét barátnőmmel már szakított a barátja, de újra összejöttek, és mindkét párkapcsolatban folyton nagy veszekedések vannak. Mindkét kapcsolat 4 éves, ha az első összejövetelt számítjuk, nem a szakítás utáni másodikat.

Az én barátom házias, nem link, hajlandó kompromisszumra, nem gyerekes, művelt és jól bánik velem. Érzékelteti hogy érdeklem, szeret, amit pl. A sosem tesz meg, csak az ellenkezőjét.

Azt hiszem, nem bírnám ki egyikük barátja mellett sem, ha ezeket a hibáikat nézem.