Zavarna, ha a barátnőtöket az apukája támogatná munka mellett?

Engem zavarna.

Ebben a cafrangos kis országban a legtöbben nem keresnek túl jól, de meg tudnak állni a maguk lábán.

A kislánynak még mindig kell egy erős, felnőtt férfi támogatása, hogy olyan színvonalon tudjon élni, amit megszokott, lejjebb adni se képes, és többet tenni sem akar.

Tartanék tőle, hogy gyorsan én lehetnék a továbbiakban az az erős férfi, akinek kötelessége előteremteni a plusz anyagi forrást a megszokott életszínvonalhoz, aminek a feltételeit egyedül nem tudja előteremteni.

Tartós, komoly kapcsolatban sem tudnék gondolkodni. Mi lesz, ha egyszer két fizetésből élnénk hárman (négyen), mert el kell tartani a közös gyerekeket, sőt egy ideig az ő bevételei igencsak lecsökkennének. Majd hitelből hitelbe vergődünk, hogy megmaradjon az életszínvonala, mert képtelen szerényebb körülményekkel beérni? Vagy járhatok én puncsolni az apóshoz, hogy segítsen ki havi párezerrel, mert nem telik tápszerre és pelenkára (mert elment a pénz ruhára és fodrászra.)

Neeem, nekem ez így nem lenne jó előjel.

Az is zavarna, hogy elvileg felnőtt, de gyakorlatilag nem szakadt el a szüleitől, és nem önálló. Ezzel az erővel lakhatna otthon is, legalább megspórolnák az albérlet árát, és nem más költségén lakna "külön".

Épp ilyen kapcsolat elején vagyok én is. Nagyon akarom és nagyon szeretem. Ezen kívül más nem zavar, csak kissé frusztráló. Én sajnos erősen proli családból jöttem, ketten vagyunk testvérek húgomnak megadatott a nappali főiskola. Nekem sajnos nem, én munka mellet jártam levelezőre. Szinte csak azért viseltem el az "okos" kollégák cikizését, hogy egyszer talán könnyebb lesz. Talán kicsit jobb és könnyebb is lett.

Nekem szinte semmim sincs, mert amiből lehetett volna az elment iskola mellet. Támogattam szüleim és rajtuk keresztül a húgomat is. Fő állás és főiskola mellet, meg alapszakmámban próbáltam vállalkozást alapozni, ami megint csak kötötte és vitte a pénzem (értelmes tőke nélkül csak vegetáltam). Mostanra ott vagyok, hogy szinte ismét sehol, egy társas vállalkozást építek szinte ép-bérért, hátha pár év múlva biztos megélhetésem lesz belőle.

Gondolj bele, nagy tud ilyenkor a kontraszt lenni! Én példám:

1 éve jutottam el arra a szintre, hogy nem kellet eladnom az autómat, hogy egy szintén használt, de jobb autót vegyek és a régebbit (amivel, jó pár évig még a ból b be, szépen el lehet jutni), oda adtam a szüleimnek, mert nekik épp már nem tellett volna autóra. Persze, az egyik szomszédjuk ilyenkor is be talált engem, hogy miért vettem autót és miért nem kerítést csináltunk az árából (!!!bocs az a szüleim háza, nem az enyém!!!). Ahol, persze tudtam mindig segítettem, amit apám a házon nem fejezett be azt én, míg otthon laktam, részben saját pénzből, részben kifizettettem velük, de szakit nem kellet azért megfizetniük, hogy meglegyen ami meg lett. Mostanában is, mikor haza látogatok hétvégente, csupa szívből fizetek a boltban. Szeretem a szüleimet és ők is engem, bár anyagi támogatásra nem igazán számíthatok tőlük, de legalább élet képes férfit neveltek belőlem (legalábbis remélem).

Egy jobb lehetőségekkel rendelkező lány példája:

Ha szépen viselkedik meg kaphatja apa vagy anya lenőtt kocsiját, talán csak tankolnia kell. Kap saját lakást abban a városban ahol tanul + plusz zsebpénzt, hogy tudjon élni és szórakozni. Kiélheti a szabad életet szülői segítséggel. Ha épp az ország másik végén talál állást abban amit végzett, nem kell csak álmodoznia arról a munkáról amit szeretne csinálni, mert a szülők ismét dobnak egy kis anyagi támaszt. Pálya kezdőként, nem kell félnie, hogy nem jön ki a fizuból, nem kell folyton keresnie a lehetőségeket, hogy honnan tudna kis plusz pénzt össze szedni.