Hogyan tudom visszahúzni magam onnan, hogy teljesen lealáztam magam a túlzott ragaszkodásommal a párom előtt?

Akkor legyél olyan, mint a kapcsolat elején. Ne féltékenykedj, ne hisztiz. Ne a viták legyenek előtérben, hanem a kellemesen együtt eltöltött idő.

Te is meglepheted valamivel. Nem kell arra várni, hogy ő lepjen meg.

Ez már tönkrement.

Az önbizalomhiány és az ezzel járó kétkedés a másikban pont azt okozza, amit leírtál. Ilyenkor már nem tudom tisztelni a nőt, mert ő sem bízott bennem. Aki bántalmazás áldozata egy kapcsolatban, az többé nem akar visszamenni ugyanabba senkivel. Én is ezerszer elmondtam az exnek, hogy igen, szeretem, tetszik nekem és vele akarok lenni. Nem, ezredszerre is elmondta hogy biztos kövérnek látom, csúnyának, minek vagyok vele amikor jobbat is kaphatnék, és napi szinten kérdezgette, hogy szeretem -e. Pár hónap után végtelenül unalmas lett már, és szakítottam. Ezzel persze azonnal megalapozottnak látta a félelmeit, és fel sem fogta, hogy a saját kezelhetetlen önbizalomhiánya vetett véget mindennek. Számára én lettem a rossz, mert hazudtam hogy szerettem, pedig az igaz volt, csak kiölte belőlem a sok kétkedése.

A következő kapcsolatodban erre figyelj.

Ahgoz h olyan legyen a kapcsolat mint az elején, vissza kell vedledj a meghóditandó , titokzatos növé , aki voltál.

Milyen voltal mikor felkeltetted az érdeklödését ?

Sajnos a szerelem nem érdem alapján muködik , a ferfiak nem ertekelik a tulzott ragaszkodast , ez megöli az erotikát .

Iratkozz be kurzusokra , járj el otthonról , tarts havereket

Az na benyomásom, hogy teljesen feladtad mellette a saját életedet. Csak a párodnak élsz.

Miért nem veszed fel a kapcsolatot a barátnőiddel, jársz el sportolni, miért nem csinálsz külön programokat.

Kissé beszűkült az életed. Emiatt kiszolgáltatottá teszed saját magadat és úgy érzed mindent a pároddal együtt lehet tenned. Légy önállóbb, keress hobbit, elfoglaltságot magadnak, szerintem a régi két lábán álló nőbe szeretett bele a párod, így nyomasztja ez a levegőtlenség.

Ennek a kapcsolatnak úgysem látok jövöt , a pasi hozzáállása nem igér semmi jót ...

De , annyit tehetsz h visszanyered az emberi / nöi méltóságod azáltal h kis távolságot veszel fel

Bár nálunk nem ilyen problémák voltak, mindketten hülyék voltunk egy pár évig.

Elsodródtunk egészen a válásig... Aztán nem tudtuk megtenni.

Leültünk megbeszélni a problémákat - előtte is próbálkoztam, de sosem nyílt meg igazán -, majd szépen lassan változtattunk.

Nem igaz, hogy nem lehet visszajönni a gödörből is akár, ez öt éve történt, és azóta is boldog házasságban élünk, jobb, mint a legelején.

Először is, jó, hogy belátod a hibáidat. Beszélj vele, nyugodtan mondd meg, hogy miért éreztél így. A párod vagy mi, hát kinek beszélj őszintén, ha nem neki.

Azért ne húzd el túlságosan, a férfiak nem szeretnek lelkizni :D

Nyugodtan mondd el neki te is ha valami nagyon zavar, inkább legyen a probléma gyökerestül kitépve, mint hogy szép lassan elrohassza a kapcsolatot.

Onnantól pedig változtatni kell valóban, nem elég csak ígérgetni. Teljesen felesleges féltékenykedni, aki menni akar, az megy is. Ha hisztizel, legfeljebb előbb fog!

Hidd el, ha te elindulsz a jó irányba, viszonozni fogja.

Nekem is csak annyit kellett belátnom, hogy én is léphetek előbb. Onnantól, hogy a férjem jobban érezte magát, ő is azonnal változtatni kezdett.

Az utolsó tanácsokhoz azért lenne némi hozzáfűznivalóm:

Ilyen csak beszélgetés után működik. Egyrészt, ha a Kérdező ekkorát fordul, a párja a végén még azt hiszi, megcsalja.

Másrészt nem minden férfit lehet ugráltatni, és ez így jó.

Azért a beteges féltékenység, és a férfi papuccsá törése között van némi átmenet :)