Miért sírt? Mit tegyek most?

Hát, én nem vagyok ilyen gondolatolvasó léleklátó, hogy kapásból kijelentsem, h nem szeret, megcsal meg hasonlók...

Amit viszont ki merek jelenteni, az az, hogy komoly bajok vannak a kapcsolatodban, elsősorban a szokásos: a kommunikáció. Van olyan, hogy az ember frusztrált, és olyat mond, amit amúgy nem mondana, nem gondolja komolyan, ugyanakkor egy párkapcsolatban ALAP, hogy ezeket (legalább később) meg tudjátok beszélni. Egy komolyabb, érett kapcsolatban nincs olyan, hogy gyk-n kérdezzük meg, miért sírt a párunk (igen, tudom, erre való az oldal, de most nem ez a lényeg), hanem az van, hogy őt magát kérdezzük meg. Nem fosva a választól, vagy a leendő kínos beszélgetéstől, vagy mittudomén (fene emlékszik már, mi minden miatt nem merünk eleinte őszintén kommunikálni a párunkkal), hanem őszintén, odafordulva, magamat félretéve, a másikra figyelve.

Ez a "már tiszta gyomoridege van miattam, mert én semminek sem tudok örülni" nagyon súlyos mondat, és sokmindenre enged következtetni. Többek közt arra, hogy a te "viselkedésed" sem a legjobb a kapcsolatban, talán már túl biztosra veszed az ő jelenlétét az életedben, és elfelejted a pozitívumokat nézni, a párodat támogatni, dícsérni, a szerelmedet kimutatni. Az is lehet, hogy már a ló túloldalán vagy, és (bocsánat, de) flegma p..csaként viselkedsz vele. Nem tudhatom, csak ez pl. gyakori probléma egy idő után, hogy elfelejtjük értékelni, hogy a másik az életünk része, evidenssé válik, és ha nem figyelünk, a legrosszabb oldalunk is megmutatkozik. Amit nem baj, ha megismer a másik, de nem szabad állandóvá válnia.

Nekem ebből a pár sorból úgy tűnik, hogy kezdesz "sárkányosodni" (ahogy megnyilvánulsz róla, hát mindenre, csak nem egy szerető barátnőre enged következtetni), és ez a "nem jövök ki eléd", "idegesít, amit csinálsz", "gyomoridegem van miattad", mind az erre adott válaszreakció.

Nem mondom, hogy itt vége van, mert ha akarjátok, még simán menthető ez a kapcsolat, de az ott kezdődik, hogy nem a másikat hibáztatjuk, nem az a cél, hogy nekünk legyen igazunk... hanem magunkba (is) szállunk, őszintén tudunk beszélni a másikkal, és kib...szottul komolyan vesszük, és elkondolkozunk azon, ha a párunk miattunk sír...

Utolso, bar ez nem tartozik ide, de kinai etteremben siman ehetsz sushit, tekintve, hogy az olyan tavol van a japan konyhatol, mint Mako Jeruzsalemtol. A sushi valojaban indoneziabol szaarmazik, onnan kerult Vietnamon at Kinaba, a japanok csak atvettek.

Amugy Parizsban pl a Rue St Anne kornyeken az eredeti japan ettermek kozul semelyikben nem fogsz sushit talalni, csak szolok. Kinai ettermekben viszont annal inkabb, meg ha japannak is hivjak...

Köszönöm a választ, akkor csak én tudtam rosszul.. Munkám miatt sok sok hónapot töltöttem kínában és sushit nem igazán leltem ott, ellenben japánban ha vagyok annál többet, ezért mertem feltételezni hogy a sushi inkább japán mint kínai. persze a kínai kaja se olyan kínában mint itthon, ellenben a sushi japánban hasonlít az itthonihoz.

Párizsban soha nem jártam, így nem tudom hogy az inkább japán vagy kínai, mert nekem valami franciaország rémlik.

Elég gyanús, hogy gyomoridege van, miközben nem tesz semmit érted és alig találkoztok.

Valami itt nem kerek, de még csak nem is szögletes.