A párom elhanyagol, mert szerinte egy férfi aki mindig a boldoggá akarja tenni a nőt "papucs". Más is igy gondolja?

És ő nem akar ilyen papucs lenni?

Hát bevallom, hogy régen én is azt hittem, hogy így kell macsónak lenni, és ez jó a kapcsolat alatt is....

De ez ostobaság. Önbizalom hiányos, és így nyer önigazolást, hogy ő már pedig erős önálló férfi...

De az az igazság, hogy aki képes feladni a férfiasságát az az, aki igazán biztos a férfiasságában. Talán bonyolult, amit írok.

Mondok egy példát.

Egy embernek azt mondom, hogy szerintem ő meleg.

Ha a fejében valaha felmerült, hogy ő meleg, és tart ettől egy kicsit, akkor elkezd ellenkezni és bezárkózik és tagad, ameddig csak tud, hogy "Ő márpedig nem meleg!!".

Viszont a másik lehetőség, hogy teljesen biztos abban, hogy nem meleg, akkor azt reagálja, hogy: "Oké, te azt mondod, hogy meleg vagyok... és?"

Vagy csak simán azt mondja, hogy "oké... és?"

Mert ő tudja az igazat, minek feszülni? Attól, hogy más azt mondja, attól még nem lesz úgy.

Szerintem ő nem bízik a férfiasságában, és így próbálja feljebb tornászni... Pedig egy igazi férfi nem attól férfi, hogy leszarja a párját. Attól inkább szánalmas lesz, és gyönge. Mint azok, akik megütik a párjukat. Erősnek tűnik, mert az erőszak a filmekben férfias... de lelkiekben gyönge, mint a harmat. Nem férfi.