Mit tennétek a helyemben?

Neked kellene eldonteni hogy mit is akarsz az elettol. Nekem igy kivulrol ugy tunik hogy igazabol mar nem szereted a ferjed. Ha nem szereted akkor felesleges gorcsolni, el kell valni, a hazat eladni, az adossagokat rendezni, a maradekot elosztani.

Megalkuvasbol soha nem leszel boldog. Nincs gyerek meg, most kell lepni.

40F

Akkor most mi a kérdés?! Felezitek az ingatlant, amit a párod az ő szüleitől kapott, az különvagyon, a 6 milla és a szocpol közös, azaz 7,5 milliós tartozást feleztek.

Mellette felezitek az ingatlant is.

Nem kell a sóder, hogy a házhoz érzelmi kötelék fűz, és nem akarod eldobni, a férjedhez meg nem fűz semmi, és eldobod. Tessék szépen eladni a házat, kifizetni a hiteleket, felezni a maradékot, és mehettek mindketten, amerre láttok.

Aztán majd találsz valami irányító pasit, és mellette fogod ugyanezt érezni 4 év múlva, hogy már nem jó vele, mindenbe beleszól, állandóan korlátoz, és síkosító kell a szexhez. Mármint ha érdekli, hogy neked erre szükséged van, és nem vágja be egyből szárazon, mint domináns hím.

Azzal egyetértünk, hogy 8 év után nem ugyanazt érzi az ember, mint az első 8 hónapban, de ha nálad ez ennyire elmúlt, akkor ott gondok vannak.

Az pajzsmirigyalulműködés lehet egyébként felelős azért, hogy elillant a vágy, és csak szélsőséges helyzetekben vagy képes kellően felizgulni. Otthon, a nyugis, megszokott kis életedben nem fog menni, mindegy hányszor cseréled le az éppen aktuális pasidat.

De egy ilyen akármit, ahol már a megcsalás is képbe került, kár a továbbiakban házasságnak hívni, így marad az, hogy elváltok.

Csak az anyagiak miatt teljesen felesleges maradni, ez jobb már nem lesz.

Viszont elég szánalmas, hogy ez tart titeket össze, ilyen fiatalon, egyedül meg nem álltok meg lábatokon...

Kedves Kérdező!

Az a helyzet állt elő nálad, hogy mennél is meg maradnál is, eladnád a házat meg nem is, félsz az új kapcsolattól de vágyódsz is rá, biztonságérzetből megtartanád a férjed, meg nem is.

Hát ez így ahogy van, egy lelki katyvasz és az egész, minden irányban halálra van ítélve!

Tegyél rendet a lelkedben és magad körül!

Bár én soha nem voltam ilyen helyzetben, de megpróbálok neked objektív tanácsot adni, átérezve a helyzeted.

Mivel a férjed olyan szinten ragaszkodik hozzád, hogy hajlandó mindenféle számára megalázó kompromisszumra, javasold neki a nyitott házasságot, hogy él vele vagy sem, az téged úgysem érdekel.

Így te is találkozhatsz a másik férfivel, megismered, ... és nagyon úgy gondolom, hogy előbb-utóbb kiábrándulsz belőle (is)

Három bulin történt csókolódzás miatt felrúgni egy házasságot nagyon éretlen és felelőtlen lépésnek tartom.

Jószerivel erről a pasiról semmit nem tudsz, legfeljebb azt, hogy szerinted jó vele csókolódzni.

Szóval erre mondom, hogy ismerd meg jobban!

Közben telik az idő, a házon levő adósság is csökken valamelyest, ha mégis a válás mellett döntesz, akkor a többiek által leírt módon adjátok el a házat!

De az is lehet, hogy kiábrándulsz az új kapcsolatból, ezzel egyidejűleg ismét tudod a férjedet szeretni, mert ez így szokott történni egy csalódás után.

Arra mindenesetre ügyelj, hogy ne essél teherbe, mert ez egy új szerelem esetén könnyen előfordulhat.

Akármennyire szeretnél gyereket védekezz, ne tolj ki a szegény kis gyerekkel, hogy ilyen zavaros helyzetbe, egy zaklatott, egyedülálló nőhöz szülessen.

El fog jönni az az idő, amikor így vagy úgy lenyugszol, akkor majd ráér megszületni, semmiről nem vagy elkésve.

Menj el szépen pszichológushoz, mert nem a férjeddel van a baj, hanem veled, ahogy gyakorlatilag el is ismerted.

Tudom, miről beszélek.

Én is átéltem ezt az érzelmi hullámvasutat, odáig jutottunk, hogy minden problémám forrásának a férjemet láttam, gyűlöltem, nem akartam a közelében sem lenni. Nyilván, rengeteget bakizott, ahogy én is, de az ő - anyagi jellegű - hibái nyomták rá a bélyeget az életszínvonalunkra, így evidens, hogy őt hibáztattam az állandó kínlódásom miatt.

Úgy alakult, hogy egyéb okokból pszichiáterhez kerültem, és fény derült egy öröklött betegségemre.

Sokáig tartott a kezelés, a férjem támogatott, és persze rájöttem, hogy vele soha nem volt semmi gond, nála jobb férjet nem is találhatnék, csupán a betegségem miatt éreztem szarul magam, és rajta csapódott le, mert más okát nem láttam a problémáimnak.

Ennek három éve már, és azóta is jobb a kapcsolatunk, mint valaha, minden tökéletes. Nagyon hálás vagyok az életnek, amiért nem engedte, hogy akkor tovább lépjek, és persze neki is, hogy elviselte azt a rengeteg veszekedést, ami abban az időben kitört köztünk.

Na de vissza a lényegre, saját magad ismered el, hogy nem érzed nőiesnek magad. Nyilván most legyezgeti a híúságod, hogy egy másik férfi udvarol neked, ettől átmenetileg jobban érzed magad, de nem lesz mindig így. űAmint beleszoksz az új kapcsolatba, előlről fognak kezdődni ugyanezek a problémák.

Mielőtt bármi visszavonhatatlan lépést tennél, mindenképpen konzultálj egy pszichológussal, mert utólag hiába fogsz sírni, ha kiderül, hogy nálatok is te vagy kettyós.

Természetesen előfordulhat, hogy tényleg nem illetek egymáshoz, de a leírásodból inkább úgy tűnik, te nem vagy elégedett - magaddal.

Hát basszus, inkább maradok egyedülálló szűz örökre, minthogy ilyen feleségem legyen lol

16/F