Meddig bírnátok ezt így?

A párom rengeteget dolgozik, ami persze részben becsülendő, másrészt viszont elkeserítő. Fél éve van a munkahelyén, szépen lassan tolták a mély vízbe. Most már annyi melója van, hogy ki sem látszik belőle.

Eszem ágában sincs vele szakítani, de hihetetlen, hogy egy estét nem tudunk eltölteni kettesben, mert az utolsó pillanatban mindig közbejön valami.

Itthonról dolgozik, 5 után, de nyilván a munkájára figyel, nem rám... 8-9-ig tolja, de olyan is van, hogy azt sem veszem észre, hogy befeküdt mellém az ágyba. Normális élet ez? Mérnök diplomával még azt sem mondanám, hogy olyan jól megfizetnék, ami megéri ezt az életformát.

Én is mérnök vagyok, nekem is sok a munkám és sokszor túlórázom is (szintén fizetetlenül), de ez már azért túlzás.

Ő szereti a helyét, nem akar váltani és mindig ígérget, hogy "majd ha ez lecsengett, jobb lesz". De nem lesz jobb, sőt....

Meddig lehet ezt bírni?