Szerintetek mit tegyek?

Sziasztok!

A párommal már 5 éve vagyunk együtt. Ő is 25 éves és én is. 3 éve lakunk együtt. Sok bonyodalom van a hátunk mögött. A barátom nem éppen jól indított a kapcsolatunkkal, első hónapokban majdnem megcsalt, nem törődött velem. De aztán egyre jobban ragaszkodott és most már elmondhatom, hogy tényleg teljes számára a kapcsolatunk. Eleinte nagy harcok voltak a 2 családnál, nem fogadtak el minket a másikunk szülei, nagy botrányok voltak. De hogy együtt maradjunk, összeköltöztünk. Suli mellett dolgoztunk. Eddig a barátom kényelmesen el volt a kapcsolatban. Most is... Neki minden mindegy, ha én haladni akarok, tegyek érte... Szomorú vagyok, hisz 25 éves vagyok és egy albérletben vagyunk, most gyűjtünk autóra, majd lakásra. Ez magában tök jó, csak neki... mindegy... Állandóan munka, agyalok, hogy hogy lehetne jobb. Nem csak anyagilag... hisz nekem 2 munkám van, neki pedig "szüksége" van pihenésre. A szexuális életünk... 2-3 hetente 1 alkalom. Vagy egy hónapban egyszer. Ő sem próbálkozik túl sokszor már, de én pedig végképp nem vonzódok már hozzá szexuálisan. Most már "fáj", ha együtt vagyunk, egyáltalán nem kívánom. Volt, amikor elterveztem, hogy elmondom neki az igazat és elköltözöm, mivel egy helyben toporgunk, mióta együtt vagyunk. Én többet szeretnék és belefáradtam, hogy ő visszahúz. Viszont ha van egy kis gebasz, Ő ott van nekem, mint támasz. Igaz, nem mindig segít és általában a "mindegy" és a "sz@rd le", "megverem" válaszokon kívül ész érvekkel és segítségnyújtással, gondolkodással, vígasztalással nem foglalkozik. De legalább van. A szüleimmel nem mindig jövök ki. Szeretjük és imádjuk egymást, ők azok, akik tényleg mindig, mindenben segítettek és támogattak. Ezt visszafelé is megkapják, de együtt nem tudunk élni. Néha úgy érzem, hogy sok ez nekem... A munkahelyemen tök jól érzem magam és sokszor túlórázok, bár nem kapok többet és nem is ezért teszem. Elvonja a figyelmemet. Sokszor nem tesz a dolgokért és mindig én gondolkozok az ő dolgai felett is. Viszont nem használ ki és tudom, hogy szeret. És félek, nem találnék még egy olyat, aki tényleg ennyire tudna szeretni. Hiába nem haladunk... hiába a sok vállvonás... együtt vagyunk, mert ő nagyon ragaszkodik és én is. De valahogy mégsem teljes. Ölelget, puszilgat. Viszont sokszor beszól és olyan... közönyös néha.... És nem tudok dönteni. Megéri-e várni, várni, várni vagy pedig lépjek? Megérné-e lelépni olyan mellől, aki szeret és imád, de minden mindegy neki? Lenne olyan, akivel jobb lenne a kapcsolatom és tényleg ennyire tudna szeretni? Tehát az egyik felem vele maradna, a másik pedig elhagyná. De mivel nem tudok osztódni... így ez nehéz lesz.

Ti mit gondoltok? Mit tennétek?