Ti mit tennétek?

A szex részéhez nem szólnék hozzá. Fatökű! De nevetséges mikor mondasz valamit amit nem úgy gondolsz és fel vagy háborodva, hogy nem gondolatolvasó a másik. Ezt magadnak csináltad, szánalmas ha a másikon vered el! Mikor tanulják meg az emberek, hogy ne mondjanak olyat, amit nem gondolnak úgy?! Ha nekem azt mondja az asszony, hogy ne vegyek semmit, nem kap semmit. Tudom, hogy úgy is gondolta. Ha meg akar valamit, kimondja. Az élet ilyen egyszerű is lehet...

26/F

"Megkèrdezte,mit kèrek a szülinapomra.Azt mondtam semmit.Tènyleg nem vett semmit.Szò szerint vette."

Már ne haragudj, de ezt feleslegesen írod le, mert kizárólag a te hibád - nem tudom, mire számítottál, ha én azt mondom valakinek, hogy nem kérek semmit, akkor nem várok semmit. Nem gondolatolvasó a srác, ha valami apróságot azért szeretnél, akkor legközelebb mondd azt.

Ha napokig nem keres, akkor miért nem keresed te? Nem korrekt elvárni azt, hogy mindig csak ő tegye meg a lépéseket, ez a dolog is a kölcsönösségen alapul. És ne gyere azzal, hogy nőként nem fogod keresni, mert ez nettó baromság, mondom nőként. Szerintem egyébként sem tragédia, ha nem beszélnek a felek minden nap, viszont ha nálad ez elvárás, akkor a megoldás az, hogy te is keresed, illetve kinyitod a pici szád és megbeszéled vele.

Ami a szexualitást illeti, ez már merőben más probléma. Ha nem nyitott arra, hogy megoldjátok ezt a problémát (pszichológus segítségével például), akkor hosszútávon nem fog működni a dolog. Neki el kell döntenie, hajlandó-e tenni az ügy érdekében - ha nem, akkor halott ügy szerintem, de ha igen, akkor neked kell eldöntened, támogatod-e a folyamatban (mert nem egyik naptól a másikra fog megváltozni a dolog), vagy inkább lelépsz. Döntsd el mit akarsz és cselekedj megfelelően, senki más nem tudja ezt helyetted megtenni.

Szia! Én Asperger-szindrómás lány vagyok, párkapcsolatban élek. Meg kell hogy mondjam, ez nekem nagy probléma szokott lenni, hogy mindent szó szerint veszek. Nem csodálkozok, hogy a barátod nem vett semmit. Ezt el kell fogadnod, hogy ő nem az a fiú, aki ki fogja találni a gondolataidat.

Érdekes, a testi kapcsolatokat én sem keresem annyira, valahogy nincs rá szükségem, nem vágyok rá és nem okoz kielégülést.

Viszont én nem vagyok az érzelmes típus, mármint írtad hogy néha becézget meg megöl a szeretetével, de mivel az összbenyomásod róla az, hogy kevés érzelmileg, ebből azt szűröm le, hogy azért a legnagyobb részben tartózkodóbb.

Ne haragudj, hogy sokat beszélek magamról, de azt akarom az egészből kihozni, hogy én is ilyesmi helyzetben vagyok, mint te. Mármint olyan szempontból, hogy nem érzem magamat jól a párkapcsolatomban, mert a páromnak többre lenne szüksége, egy "rendes romantikus lányra", de nem tudom megadni neki. Emiatt egy ideje gondolkodok azon, hogy szakítani kellene, nem passzolunk össze, mások az igényeink. Nem tudom, nálatok mióta tart ez a kapcsolat, de nem fogom azt mondani, hogy a fiúd meg fog változni érted és az a szerető ember lesz, akit te szeretnél magad mellett tudni. Azért merem ezt mondani, mert én sem tudnék változtatni, és általában ez igaz az összes aspira. Tehát főleg ha még a kapcsolat elején vagytok, szerintem érdemes lenne ezt megbeszélni vele és esetleg külön válni, mert mi már másfél éve együtt vagyunk és nagyon nehéz így. Mert nem lesz jobb.

Sajnálom, hogy ilyen össze-vissza vezettem le a mondandómat, illetve megbántani sem szeretnélek, vagy döntést hozni helyetted, csak a saját tapasztalataimat osztottam meg. Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan privátot. 20/L