Elhívott a legjobb fiú barátom a szülinapjára, a páromnak mit mondjak most, hogy ne dühöngjön mondjam el egyáltalán?

Ez hosszú lesz, sajnàlom.

Pincérként dolgozom. A baràtom hamarabb végzett a munkahelyén ezért megbeszéltük, hogy eljön értem és majd együtt megyünk haza, mert csak 10 perc volt kb a munkaidőmböl. Màr csak rendelést vettem fel és csere volt, mert jött a kollégàm.

A pàrom bejött az étterembe. Én màr civil ruhàban jöttem ki, amikor az egyik férfi kollégàm, egyben a legjobb baràtom is ,hirtelen megfordított és adott nekem egy hatalmas puszit az arcomra àtölelt és elköszönt tőlem.

Pipacs vörös lettem. Tudom,hogy a baràtom nem szereti, ha a férfiaknak puszit vagy ölelést adok. Ezért én elötte nem is csinàlom ezt, mert rosszul esik neki és tiszteletben tartom amit kért tőlem. Amúgy csak a legközelebbi baràtaimnak, szeretteimnek adok puszit, ölelést.

Ebből a helyzetből nem tudtam szabadulni. Tényleg csak gyors magàhoz ràntott és ennyi. De a párom làtta. Az ajtóban àllt és amikor elindultam felé, konkrétan kiràncigàlt a parkolóba. Amikor rászóltam,hogy engedje el a karomat, elengedett. De kiabàlni kezdett velem, mert megpuszilt a baràtom. Mégcsak nem is viszonoztam az ölelést sem,sőt a fiú baràtomnak még suttogtam is,hogy "itt a párom". Ő meg "ja bocsi" egy vigyor és màr mentem is a baràtomhoz. De túlreagálta ezt, lehordta a fejemet és azt mondta nem sokon múlott,hogy szétszed minket. Nagyon fàjt neki,hogy így làtott valakivel. Sajnálom, megértem őt. De mondjuk nekem soha nem volt probléma a koràbbi kapcsolataim soràn sem, ha a pàrom megölelt egy nőt. A szerelmem a női ismerőseivel nem ölelkezik, se semmi. Nagyon ellenzi a férfi - nő között lévő barátsàgot. Próbàltam megnyugtatni őt és elnézést kértem. De akkor még nagyon pipa volt.

Önbizalomhiànya nincsen, egyszerűen csak utàlja ha férfiak vesznek körül. Olykor kiborító az egész. A kollégàim nagy része csak férfi ahol jelenleg dolgozom.

Hétfőn elhívtam a baràtomat egy vacsoràra. És mégegyszer elnézést kértem, próbàltam vele nyíltan beszélni a problémàkról. Aztàn haza mentünk és kiengeszteltem. Nagyon boldog volt és megnyugodtam én is. Mert nekem fontos a kapcsolatunk és szeretem a pàromat. Ezért tartoztam neki ennyivel,hogy megbeszéljünk mindent.

Igen, a gond azonban az,hogy a legjobb baràtom tegnap este elhívott a szülinapi bulijàra. És szeretnék menni. Ajàndékot is vettem màr.

De a pàromnak nem merek erről most szólni. Pedig muszàj ,csak tudom,hogy veszekedés lesz.

7 hónapja vagyunk együtt. Talàn annyit még érdemes megemlítenem, hogy a két exemnek is ez volt mindig a gondja. Hogy van egy férfi baràtom. Sokszor úgynézett ki,hogy talán bennem bíznak is, de magàt a barátsàgot ellenzik és ba...sszus mindenki utàlja a legjobb barátomat aki olyan mintha a testvérem lenne.

Csak a munkahelyemen látom és talàn havonta 1x ha összefutunk.

(Munakidőben dolgozom,nagy felhajtàs van. Nem szoktam vele foglalkozni ő sem velem. )

Szerintetek mit tegyek? Hogy kezeljem ezt most? Mit rontok el?

Nem szeretnék szakítani, mert amúgy meg szerelmesek vagyunk egymàsba a pàrommal. De kicsit nehezen tudom megérteni,hogy az ediggi baràtaim is ezért problémáztak. ( nem ezért lett szakítàs a vége velük)

L