Ebbe talán ennyi volt?

7 éve vagyok együtt a párommal. Az első 1-2 év volt nagyon jó, rózsaszín köd, meg minden, aztán kezdődtek a problémák. Sokat veszekedtünk, egyre több negatívumot láttam meg. Kapcsolatunk alatt nagyon sokan, szinte minden ismerősöm mondta, hogy ez nem jó, hagyjam inkább ezt a fiút. De én mindig megvédtem, hogy jaj nem is olyan rossz ez, majd megoldjuk, mert szerettem. Ma viszont ez nem így van. Kb egy éve nincs szex közöttünk, max havi 1, az is úgy hogy ő jön, én meg oké, belemegyek (ma már nem jön, amit megértek...). Emellett sok a vita, és már egy jóideje a kapcsolatunkon gondolkodom, és talán azt érzem vége. Már nem látok benne szinte semmi jót, ha valaki kérdezi hogy vagyunk, csak panaszkodok. Nem becsülöm a párom már, nem kedveskedek neki, nagyon nem is beszélgetünk, amiben MINDKETTŐNKNEK van szerepe. Most nem az a lényeg ki tehet róla hogy ide jutottunk, most az a lényeg, hogy ez a helyzet van. Hónapok óta elhidegültünk teljesen, már nem szeretem ha hozzám ér, ha bújik. Azt mondja nem szeretné ha elmennék, de nem látom hogy bármit is tenne a javításért. Örök körforgás... ő olyan velem amilyen, én pedig nem tudok kedves lenni hozzá. Ő emiatt mégjobban eltávolodik, én még "kedvetlenebb" vagyok. Lehet hogy ennyi volt ebbe?

Adott x probléma, és évek óta ugyan ezek kerülnek elő mint vita téma. De nem változik semmi. Szerintem ő már nem is fog, egyrészt mert 30 éves, másrészt mert ha 7 év alatt nem változott, már nem fog. De én most azt érzem többre vágyom, másra vágyom. És nem akarok se elhamarkodott döntést hozni, se buta kislánynak tűnni, de nem vagyok boldog. Ki merem mondani. És már azt sem tudom szeretem-e. Pedig csak 22 vagyok...