Előházaságból hozott gyerekek az új párkapcsolatban. Müködhetett volna?

Sziasztok!

28 éves srác vagyok, és 1,5éve megismerkedtem egy hölgyel aki 34éves , elvált és van két ovodás kisfia, igy számomra annó elképzehetetlen volt hogy ebböl komoly kapcsolat legyen, de addig addig játszottunk a tűzzel hogy mégis kapcsolat lett belőle. Sajnos kb minden ismerősöm , szüleim is ellenem voltak. DE! Tudtam hogy szeretem, minden tökéletes volt vele! Amig csak ketten voltunk! Akkor ugy éreztem hogy megtaláltam az életem párját és senki és semmi véleménye nem érdekel! Viszont mikor nála voltak a gyerekek, bevallom nem egyszer elbizonytalanodtam. Nem tudtam kezelni a helyzetet. A gyerekekben mindig a volt férjet láttam,aki amugy is állandó jelleggel jelen volt az életünkben, ráadásul a mai napig féltékeny és irigy vagyok rá, úgy hogy valójában egy pojácának tartom! Nem tetszett hogy a gyerekek nem hallgatnak rám, kontrolálhatatlanok voltak sokszor. És ilyenkor minden alkalommal az jött át felém h én nem vagyok az apjuk. Én totál szófogadóbbá neveltem volna őket és az anyjuk is, de sajnos a két szülö "rivalizálása" miatt elkényeztetettek lettek. Nagyon nehéz volt sokszor velük! Tehát kaptam két gyereket, és egy volt férjet a párkapcsolatom mellé, ugy h nekem azelött értelmes párkapcsolatom nem volt! Ez igy azért sajnos sok volt, és sajnos elég sokszor behúztam a kéziféket és próbáltam kihátrálni a kapcsolatból, de egyszerüen annyira szerelmes voltam hogy 2 napnál többet nem birtam ki nélküle, igy folytattuk mindig ahol abbahagytuk. Teltek múltak a hónapok, én továbbra is elég sokat bénáztam, de mégis úgy gondoltam h menni fog ez csak idö kell. Senki sem a 4.-6. pályáról kezd egy játékot! De akkor sajnos egy közös nyaralás során belenéztem párom telefonjába , és akkor láttam h egy sráccal flörtöl és épp arról beszélgetnek hogy hogyan feküdnek alá a srácnak v épp a srác hogyan élvezne a párom mellére! Természetesen ez után szakitottunk, de ez a szakitás dolog már ugye nálunk megszokott volt csak az én részemröl. Aztan megigérte h több ilyen nem lesz és bocsánatot kért! Eddig a pillanatig elmondhatatlanul büszke voltam arra h a párom egy hüséges nő! Itt eltört bennem valami, többet nem biztam meg benne de ezt neki nem mondtam. Aztán pár hét múlva ismételt. Ugyanugy ugyanaz a téma, ugyanaz a személy, illetve egy két másik ismerkedös beszélgetést is találtam, de nem volt idöm jobban átnézni. Szakitás stb stb. Ismét igéret ismét folytatás. Többet nem akartam belenézni a telefonjába! Az az érzés h mindenkivel szembe megyek h vele legyek , bevállalom h másik 3 személyt kapok mellé , és ok h bénázok és fogalmam sincs pótapának lenni ,de most komolyan ez a hála? Aztan eljött a szilveszter , és a párom nagyon megsértödött azon hogy en a barataimmal szilvesztereztem, mig ök elvált anyukák kicsiny csopotjában. NEM AKARTAM ELVÁLT ANYUKÁK KICSINY CSOPORTJÁBA EGYETLEN SZEMÉLYKÉNT A GYEREKEKRE VIGYÁZNI! Azóta is ezt hallgatom! Illetve hogy mindig kihátráltam a kapcsolatunkból! Vagy pl ha elmentem bulizni ittam, és elismerem tényleg gusztustalanul beszéltem vele, és kiadtam az összes dühömet ami a lelkemet nyomta abból adódóan h nem bizok benne!! Aztán nem tudom mi lett mi történt, mintha minden rossz elmult volna. Olyan volt mintha mindent a legelejéröl kezdtünk volna. A apáskodás egyre jobban ment, alakult a viszonyom totál pozitiv irányba a gyerekekkel, minden ideális volt. Aztán feltünt h kedves párom már csak 2 hetente egyszer főz,máskor azt esszük amit én rendelek, illetve rendszeresitette h én viszem a gyerekit ovodába. Szóvátettem, h ez nekem nem szimpi,legalább jöjjön velem és ketten vigyük öket , vagy ha nagyon muszáj persze elviszem egyedül is de ne csináljunk már ebböl rendszert. Utana minden nap ócsárlóan hallgattam h hogy képzelem én ezt , majd akkor ő megcsinálja , de amugy is ezt már magamtól kellene csinálnom nekem hogy viszem a gyereket oviba...! 2 hét eltelig , ismételten csak ö viszi a gyerekeket, aztán egyik reggel kényelmes kávézgatás, smink meg mittudomén, láttam h el fog késni a munkából dehát mondtam amgamban ha van a kávéra idö ott szürcsolgetni akkor csak lesz arra is idö h a gyereket elvigye munkaba menet az oviba. De nem! Megint rámtette, h basszus ö el fog késni vigyem már el én a gyereket. Megfogtam a kis kezét és séta közben azon gondolkodtam hogy miért megyek én ennyire ezutan a lány utan? Lehet nem kellene. Hazamentem,napközben smsezgetés és kérdi h mi nem tetszett már megint, de nem mondtam h mi csak h most ilyen hangulatomban voltam. Aztán végül ugy döntöttem h megnézem h mikor keres ó. Eltelt 2 nap , semmi, gondoltam ráirok, erre elküld a halál fszára h neki ebböl elege van, hogy én 2 napig rá se nézek és h ö ezt nem fogja folytatni. Kész vége befejezte és ö nem jön többet vissza hozzám. Köpni nyelni nem tudtam! Elhordott mindenféle csöves hajléktalannak szószerint( Általában nála aludtunk értelemszerüen a gyerekek miatt. ) meg hogy semmi hasznom csak lógatom a a lábam. Még annyira se vagyok képes hogy magamtol kivigyem a kukáját v h néha bevásároljak neki ha már ugyis szinte ott lakok. (kérésre bármikor bármelyiket megcsinaltam) És itt tartunk most. Ismételten megyek utana próbálom lehozni neki a csillagot is az égröl, de hajthatatlan, ő lezárta. És mikor beszélünk telefonon a fö ok az h miattam, mert én egy fél évvel ezelöttig mindig eljátszom h kiszállok a kapcsolatból aztán vissza, meg a szilveszteri bulival annyira megsértettem h ő neki elege van. Folyton lehurrog, szó szerint üvölt a telefonban mennyi mindent elbasztam meg h mi az h én nem viszem a gyerekeit oviba. Aztán mikor elmondom az én érveimet és véleményemet akkor majd szétveti a düh és mint egy őrült , üvölt és szitkozódik. ÉS ennyi! Itt a vége! Kérdés: Mennyire vagyok én a hibás??