Mit tennétek a helyemben?

6 hete megismerkedtem egy sráccal a neten, aki iszonyatos aranyos, kedves, rendes, odavan értem, tényleg egy álom férfi, csak egyetlen hibája van, hogy rettenetesen dadog. Sajnos gyerekkori baleset következménye ez a beszédhiba, amit nem lehet orvosolni. Annyira durván dadog, hogy úgymond szégyellem az emberek előtt, mikor fel kell szólalnia, pl a pincérnél ha ételt kell rendelni, sokszor nekem kell kisegíteni, de azt sem lehet, hogy állandóan én beszéljek helyette... Eléggé meg vagyok lőve, mert 3 éve keresgélek és végre belefutnék egy normális srácba és mégis ez van vele. A barátnőim azt mondják hagyjam, mert nem hozzám való, anyum sem szivesen szeretné megismerni, pedig lassan bemutatnám neki.