Nem vagyok elég jó neki, hagyjam el?

Ha annak ellenére, hogy nem vagy a tipikus esete, de elfogad, felvállal, szeret, foglalkozik veled, akkor szerintem nem kéne szakítani. Persze, az sem elhanyagolható, hogy mióta vagytok együtt. Ha relative friss a kapcsolat, akkor szerintem elfogadható. Sokaknak időbe telik, mire megszokják a társukat, és valóban rajongani tudnak érte. Sokan ugyan ezzel kezdenek, de nem törvényszerű.

Bennem, nőként ilyenkor az merül fel, hogy rendben, fiatal vagyok, edzek, alakítom magam, de mi lesz, ha lassul az anyagcserém, gyereket szülök, megváltozik a testem? Akkor majd elhagy, kiábrándul? Bár én megtaláltam azt, akinek pufibban is tetszettem, és most is megőrül értem, türelmes, gondoskodó...stb, szöval nincs már bennem ez, de a te helyedben félnék. Ellenben, mint mondtam, nem kell egyből szélsőségesnek lenni, és szakítani, igyekezni kell boldoggá tenni a másikat, közben figyelni arra, merre alakul a kapcsolat, és önámítás, illetve frusztráció nélkül, őszintén mérlegelni. Szóval, legyél türelemmel, de fél szemmel tartsd szem előtt a fejlődéseteket.

Az a durva, hogy ilyesmi megfogalmazódik benne annak ellenére, hogy elvileg szerelmes. Rendben, velem is volt már, hogy olyanba sikerült belehabarodnom, aki nem éppen volt az esetem külsőre, de onnantól kezdve, hogy az érzések kialakultak bennem, cseppet sem bántam, hogy a másik olyan, amilyen. Nem kezdtem el matekozgatni fejben, hogy "hát a teste nem az igazi, de legalább tökjó vele lenni", hanem mindenestül szerettem, úgy, ahogy van, nem akartam semmit sem megváltoztatni rajta.

Az meg a másik, hogy kétségbe vonod mellette, hogy egyáltalán tetszel neki. Ösztönösen kellene éreztetnie veled a viselkedésével, gesztusaival, hogy vonzódik hozzád, mert erről szól ez az egész.

Mikor tette a megjegyzést? Mióta "bókolgat"?

Figyelj, el vagy hízva. Ez tény.

És ez mindkettőtöket zavar, pedig alapvetően jó a kapcsolatotok.

Szóval vagy elkezdesz jobban odafigyelni a testedre, vagy beletörődsz, vagy ő törődik bele.

Mindhárom verzió egy működőképes megoldás, de csak az elsőből lesz "boldogan élnek, amíg meg nem..."