Milyen együtt lenni egy mentális beteggel?

Igen, tudom és én mindenre kíváncsi vagyok, amivel van tapasztalatuk a válaszolóknak.

Köszönöm az eddigi válaszokat, remélem még több is érkezik!

Tudtátok a legelejétől kezdve, hogy mi a probléma? Vagy a kapcsolat alatt derült ki? Akkor is alakult ki, tehát éles változásokon ment keresztül, vagy úgy jöttetek össze, hogy már küzdött vele?

Kedves első válaszoló!

Mennyi ideig voltatok együtt? Kapott valami orvosi segítséget? A fentieken kívül volt más problémája, voltak öngyilkossági hajlamai vagy bántotta magát valahogy?

Valójában azért fogalmazódott meg bennem a kérdés, mert sajnos nekem is van ebben tapasztalatom, de én vagyok a depressziós. A jelenlegi párkapcsolatom előtt volt egy másik, ami teljesen tönkretette az önértékelésemet, de korábban is küzdöttem ilyen jellegű problémákkal. Mindenesetre, amikor elkezdődött ez a kapcsolat, nem voltam túl jól, magam alatt voltam és rengeteg változás történt velem 1 év alatt, ettől még jobban magamba fordultam és eltávolodtam a barátomtól. Semmihez nem volt energiám, nem tudtam értékelni semmit, amit megtett értem, viszont mindig bizonygattam,hogy nem szeret, értéktelen vagyok, veszekedtem vele, minden szavát kiforgattam, mindig felhoztam és mindenért kiborultam, egyre sűrűbben. Nem voltam hajlandó szexelni, ha még is, még csak meg se tudtam játszani, hogy élvezem, nem hagytam, hogy megcsókoljon. Fél évvel ezelőtt kiderült, hogy ő úgy vezette le ezt a feszültséget, hogy egy másik lánynak konkrétan leírta, hogy lefeküdne vele. Ettől függetlenül soha meg se próbált találkozót szervezni vele, nem bókolt neki, egyértelműen csak a szex miatt írt (a lány amúgy is olyan, akit nem vállalna fel, mondjuk úgy, valószínűleg nem ez volt az első ilyen ajánlata, de amúgy csinos). Amikor szembesítettem vele, hogy tudok róla, akkor először nem is tudta, hogy miről beszélek. Utána mondta nekem, hogy dühös volt rám, amiért kérte, hogy valamit tegyünk azért, hogy javuljon a kapcsolat, de mindig halogattam. Így vezette le a haragot és a szexualitását. Elmondta, amiket én is most leírtam, hogy így érzett, de hogy ez egyáltalán nem mentség a tettére. Azt még hozzáfűzném, hogy valószínűleg azt, hogy nem akartam lefeküdni vele, annak tudta be, hogy nem jó az ágyban, mert előtte neki is tönkretette az önértékelését a volt barátnője. Nem tudta, hogy problémáim vannak, mert már úgy jöttünk össze, szóval nem látta, amikor megváltoztam, azóta már járok kezelésekre és mindenben segít. Rossz döntést hozott, de nem csak ő volt a hibás, nem tudom, hogy én az ő helyében mit csináltam volna.

Bele lehet ennyire fáradni a kapcsolatba? Egyébként azóta sokkal jobban kijövünk, csak a betegségből adódóan néha rohamokban vannak kitöréseim, olyankor pedig nem tudok józanul gondolkodni.

Rossz ember vagyok? Hagyjam inkább békén?

Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen hosszan válaszoltál, tényleg hasznosakat írtál.

Nem gondolom, hogy azóta valaha lett volna hasonló próbálkozása, nagyon nem tud hazudni.

Azóta én is próbalok máshogy viselkedni és ő is máshogy áll az egészhez, mert már tudja mi a probléma, nem csak egy hiszti. Tudjuk, hogy mire keressünk megoldást. Én bizakodom, de majd az idő mindent igazol!!

Köszönöm mégegyszer!!