Egyes nők miért csinálják ezt?

Egyes férfiak is ezt teszik.

Az oka meg nagyon egyszerű. Érzelmi és egzisztenciális bizonytalanság.Nem születik mindenki hősnek, hogy csak úgy beleugorjon a semmibe.

Na jó, vállalom. Bár pótlékot nem keresek, nem csalom meg!

Én pl. úgy látom ezt az egészet, hogy van a (most már) vőlegényem, 5 és fél éve együtt vagyunk, nem volt különösebb probléma, éltünk, dolgoztunk, utazgattunk, stb. Aztán egyszer csak beütött a krach és találkozott egy nővel, aki miatt még úgy is belehazudott a képembe, hogy tudta nagyon jól, egy arckifejezésből, egy szóból megmondom, ha valako hazudik. Mégis a szemem előtt zajlott le az egész köztük, én meg (a marha) végig asszisztáltam ehhez a show-hoz, miközben a sárba lettem tiporva általa, hogy én csak beteg vagyok, betegesen féltékeny, szedjek gyógyszereket, megőrültem, ő sose csalna meg, blabla. Szóval, úgy éreztem meghasonultam, bennem élt a kép a kedves, aranyos, kicsi béna "szomszédsrácról, aki szeretett, aki el akart venni feleségül, aki gyerekeket tervezett, és volt ez az új szörnyeteg, aki azt is letagadta, hogy vagyok, azt is hogy kicsoda ő valójában.

Tudom, kifogások kifogások hátán. És egy gyenge sz..r vagyok, hogy vele vagyok még. De ahonnan én látom, az valahogy az előbb levázolt oltári katyvasznak néz ki. Ahol már nem tudom mit higyjek el és kinek, ahol már nem tudom, hogy én vagyok-e tényleg az idióta p..csa, aki nem hagyja lélegezni a pasiját. És aha, az egzisztencia... Na persze. Nyilván többet keres, lévén pasi, de dolgozok és alig van a fizunk közt különbség és mégis, ha elmennék, nekem lenne rosszabb, neki vannak szülei, barátnői (khm, úgy értem persze havernői), stb. Nekem nincs senkim és semmim, vagyis azon van, amit ide vettem és a kapcsolat alatt vettem, de nekem senki nem segítene. Ezzel nem azt mondom, hogy nem tudnék megélni egyedül, de a fene nagy igazság érzetem, egyszerűen nem hagyja, hogy amit ennyi idő alatt felépítettünk, itt hagyjam neki meg annak/azoknak akivel/akikkel megcsalt. Hiába a szüleié és az övé. Azonkívül több pénzt öltem ebbe az egészbe, mint ők... Mindegy.

Sokat írtam és biztoa majd le is pontoznak és le is hurrognak majd, de mindenképp akartam, hogy lásd/lássátok a másik oldalról azt, hogy egy nő milyen okokból képtelen arra, hogy kilépjen a párkapcsolatából. És még egyszer kihangsúlyozom, hogy én nem csalom meg őt, próbálok valami megoldást találni, egyre fogyó lendülettel. Mit mondjak, kitartó típus vagyok! :-)

Tudom, hogy van egy ilyen oldala is a dolognak... Passz. Akkor újrakezdem mindenképp egyedül. Meg tudnék élni egyedül, de olyam fenemód makacs vagyok.

Mi tart vissza? Már leírtam, hogy már nem tudom mit higyjek... Valószínűleg pszichológusra van szükségem, mert szerintem kapcsolatfüggő is vagyok picit, vagy én már nem tudom. Már felvettem a kapcsolatot pszichológussal, de gyáva kukac vagyok elmenni. Próbálok változni, próbálom leküzdeni, hogy ne féljek egyedül. Nem könnyű, vállalom a hibáimat.