Most lett vége az első 1,5 éves kapcsolatomnak. Pár biztató szót mondanátok?

Ismerős a helyzeted, átérzem a fájdalmad.

Nem lesz könnyű a kövtekező pár hét, de utána majd jobb lesz, de olyan nincs, hogy abszolút el fogod felejteni. Mindig is a múltad része marad, egy szép emlék, egy jó érzés. És ne legyél önmarcangoló, ha még évtizedek múltán is előfordul majd, hogy visszagondolsz rá és kicsit a nosztalgia kiüt. Ez teljesen természetes.

Ettől már csak jobbat fogsz találni ;)

Foglald el magad, bármivel, de ne zombulj be. Ha akarsz csajozz, bár szerintem nem sok értelme van, úgy is az előzőt fogod hajkurászni más képében, de addig se unatkozo, hogy aztán legyen min agyalni.

a régi barátokat akikről lemondtam egy nőért most újra felkeresem - na, én az ilyen "barátokat" el is hajtom a francba.

Ha a nagy szerelemben nem kellettem, mint haver, akkor a szakítás után se kelljek.

Elég gáz dolog egy fiú-lány miatt teibeszarni a barátaidat akár évekig, aztán visszamenni hozzájuk, mintha mi sem történt volna.

gyerünk, rajta, hajrá, előre, adjneki.

Hirtelen ennyi jutott eszembe.

Hasonlo szituacioban voltam. Mindent elolrol felkellett epitenem, de igy lassan ket honap elteltevel, mar azert sok minden konnyebb. :)

Egy vmit viszont megfogadtam... soha tobbet nem helyezek senkit elorebb azoknal az embereknel akikre valoban mindig szamithatok. Legyen szo csaladrol, baratokrol.

En csak azt tudom irni, hogy mindenki utan van elet, meg ha most azt hiszed egyedul is vagy, ez nem igy van.

Fel a fejjel!