Van értelme ennek a kapcsolatnak? Mit kellene máshogy csinálnom?

Sok-sok csalódás után kb. egy hónapja megismerkedtem egy szimpatikus "fiúval" (29 éves, én 31). Egy ideig szuper volt minden, nagyon jókat beszélgettünk, egy hullámhosszon voltunk, napi szinten találkoztunk, nálam is aludt rendszeresen. De a héten nekem volt egy vizsgám, amire tanulnom kellett, így kértem, hogy aznap ne találkozzunk, illetve csütörtökön sem éreztem már jól magam, de aznap még nálam töltötte az éjszakát, illetve pénteken haza is küldtek a munkahelyemről, annyira nem voltam jól, így jeleztem neki, hogy nem szeretném megfertőzni, inkább majd csak a hétvégén találkozzunk. Ő 2 állásban dolgozik, esténként általában csak hulla fáradtan bezuhant a lakásba, megmasszíroztam a hátát és hagytam aludni (nem erőltettem a szexet, hisz láttam, hogy kimerült). Tényleg örömmel vártam minden nap, vettem neki néhány ruhát és használati tárgyat is ide, hogy bármikor tudjon jönni, erre tegnap nagyon csúnyán kiosztott, hogy én nem fogadom el őt olyannak, amilyen, és már nem kívánom és biztosan szakítani akarok - holott ennek semmi jelét nem adtam, csak a tanulás és a betegség miatt kértem, hogy ne töltsünk együtt 2 éjszakát. A szép szóra nem hallgat, csak a saját igazát hajtja, hogy én őt le akarom rázni, miért nem mondom meg, ha szakítani akarok... én ezt a lelki terrorizálást nagyon nehezen viselem, és azt is, ha valaki nem érti meg, hogy nem vele van bajom, csak most ilyenek a körülmények, amikről nem tehetek. Amúgy -ezt leszámítva- minden szuper lenne, próbálom éreztetni vele, hogy szeretem és fontos nekem, de annyira nincs önbizalma, hogy egy-egy ilyen szituban csak a rosszat tudja meglátni. Mit tegyek? Folytassam vele, vagy ez csak rosszabb lesz? Nem fogom hagyni, hogy bűntudatot keltsen bennem olyan dolgok miatt, amik alaptalanok.