Lányok! Képesek volnátok beleszeretni egy olyan srácba, akitől nem lehet gyereketek?

Én eltudnám fogadni azt, hogy ha a páromnak, akit szeretek nem lehet gyermeke, de abba nem tudnék beletörődni jóformán soha, hogy lehet neki, és még sem akar!

A magyarázat egyszerű... az előbbi egy olyan dolog, amiről senki nem tehet. Ettől függetlenül még lehet szeretne gyerkőcöt, csak éppen nem lehet. Ezt ma már jópárféleképpen meg lehet oldani. Próbálkoznánk mindennel a végletekig.

Ha valaki nem akar gyereket, abban benne van, hogy ez agyban és személyiségben dől el... ha egy sráccal ilyen szinten nem egyezik a jövőképünk, akkor nem valószínű hogy komolyan tudnék tervezni vele!

Amúgy én párom hallani sem akart házasságról és gyerekekről, amikor összejöttünk. Most már másfél éve együtt vagyunk és egyre többször említi magától, hogy majd az esküvőn... majd a gyerekünk, stb :)

22.28 vagyok. Nem tudom, még fiatal vagyok, de úgy gondolom, hogy ha két ember igazán szereti egymást, és egy közös célért harcol, akkor lehet találni olyan megoldást, ami mindkét félnek megfelel... Márpedig ha együtt élik meg a sikereket és fájdalmakat, nem csak ÉN vagy csak Ő, akkor ez nem szedhet szét egy jól működő kapcsolatot. No meg persze nem szabad elfelejteni éreztetni a meddő férjjel, hogy ha esetleg nem jönne össze semmilyen úton módon, akkor sincs semmi baj... ergo nem szabad annyira erőltetni ezt a dolgot, hogy a férj borzalmasan érezze magát, amiért képtelen boldoggá tenni a feleségét! SZERINTEM...

20 évesek vagyunk mindketten a barátommal. Talán csak öregedett egy évet, nem tudom! :) Tudja hogy nekem mik az álmaim, mekkora családra vágyom stb... ő elfogadta, és egyre inkább hajlik rá. (bár még nem most lesz a megvalósítása:))