Miért alakulnak ki ilyen "hirtelen" a párkapcsolatok? Miért nem adnak időt egymásnak az emberek?

Kinek mi. Mi párommal párszor láttuk egymást az egyetemen, utána beszélgetni kezdtünk neten (épp karácsonyi szünet volt), első találkozón csók, és kb egyből úgy viselkedtünk, mintha együtt lennénk. Volt valami megmagyarázhatatlan a dologban, amin mindketten pislogtunk. Én őszintén nem fűztem hozzá eleinte sok reményt, csak jól akartam érezni magam. Aztán kiderült, hogy egy értelmes, odaadó srác, és nagyon jól kijövünk, lassan 2 éve.

Tény, ezzel nekem szerencsém volt, mert egy egyszerű kalandot remélve egy olyan párra találtam, akivel tenyéren hordozzuk egymást. Már több, mint egy éve meg akarja kérni a kezem, és én is vele képzelem el a jövőt, csak ezzel viszont már picit óvatosabb vagyok.

Az viszont tagadhatatlan, hogy sokak emberismerete igencsak hiányos, és olyanokkal terveznek, akikkel nem érdemes. Alap nélkül vágnak bele komoly döntésekbe, és a figyelmeztető jelek ellenére is a vesztükbe rohannak.

Hogy kinek mennyi idő kell egy kapcsolathoz, és hogy mennyi idő megítélni a másikat nagyon egyénfüggő. Első komoly kapcsolatom 1 év barátság után alakult ki, és a srác fél év után félrement egy közös ismerőssel... Semmi sem garancia sajnos. Sose néztem volna ki belőle ezt, aztán mégis.

1. Mert a társadalom a párkapcsolatba kerülést díjazza, pontosabban a szingliséget sújtja stigmával. Sőt, az egyáltalán nem számít, hogy jó és tartalmas kapcsolat legyen, csak az a fontos, hogy semmiképp se legyél egyedül. Ezért "megéri" vakon, felelőtlenül beleugrani egy kapcsolatba, és megszabadulni a kínzó társadalmi kényszertől.

2. Mert a legtöbben egyáltalán nem tudják, hogy hogy működik egy párkapcsolat.

3. Mert a legtöbben nem igazán ismerik saját magukat sem, és nem törekednek megismerni másokat sem. Az idealizált önképük és a valós személyiségük közötti különbség folyamatosan frusztrálja őket, ezért nem fogják vállalni a megnyílással járó sebezhetőséget, és másoktól, még a párjuktól sem fogják igényelni ezt.

Mi három hónapig cseteltünk, ismerkedtünk, igaz, kényszerből, mert 1000km-ről nem tudtunk "csak úgy" találkozni.

Viszont utána minden gyorsan ment: harmadik randin lefeküdtünk, és öt hónapra rá már kiköltöztem hozzá.

Ennek egy éve lassan, ám nem bántam meg semmit. Felnőttek vagyunk, és biztosak voltunk benne, hogy sok ideig nem bírjuk a távkapcsolatot.