Nők! Anyák! Lányok! Többi lent?

Mielőtt feleségül vetted, beszélgettetek a témáról? Ki mit gondol róla? Vannak-e tervei avagy sem?

Az a helyzet, hogyha ebben a témában eltérő vágyak vannak, előbb-utóbb megsínyli a kapcsolat. Ha csak nem alkalmazkodsz, de akkor a lelkedet kicsinálja a dolog.

Van esetleg élménye korábbi időszakaiból, ami kihatással lehet rá? Fél esetleg a felelősségvállalástól? Fél attól, hogy megszűnik a szabadsága, függetlensége? Érdemes lenne tudni, mi az oka annak, hogy miért nem szeretne.

Beszélj vele őszintén az érzéseidről. Hallgasd meg, ekkor ő mit mond. Ha félelmei, gátlásai vannak, fogadd el, és ha elismeri ezeket, közösen jussatok valahogy dűlőre.

Ha megnyílik, talán kibeszéli magából az aggályokat, és megkönnyebbül. Lehetséges, hogy azért nem beszél róla, mert "fél" szembesülni a problémával. A lényeg, ne érezze rajtad, hogy sürgeted, hogy neked mindenáron, de nagyon fontos.

Ha a lelke nincsen a helyén, és úgy vállal babát, nem tesz jót sem a kismamának, sem a gyermeknek.

Saját sztorim - hátha ihletet tudsz meríteni, bár nem szeretek személyes dolgokat megosztani, ez esetben viszont bízom benne, hogy segítségedül szolgál - egy ideig görcsöltem a babatémán. Beindult bennem az ösztön, hogy vágyom rá és a páromat szeretném apává "tenni". Nos, ő hallani sem akart róla. Gyűlt a feszkó egy ideig, mire rájöttem a titokra: elfogadással a lelkemben leültem vele és kértem, őszintén beszéljünk róla. Elfogadtam a válaszát, s néhány hónappal később kinyílt a kapu. Mondta, hogy elérkezett az idő, ő vágyik rá.

Ne felejtsd el soha, a SZER-ETET, a GYŰL-ÖLET!