Barátnőm anyagilag nem engedheti meg magának a fizetős programokat és meghívni se engedi magát, kezdünk ellaposodni, mit tegyek?

Fizesd be az utata és ha indulásig nem érti meg, hogy magatoknak szerzel így élményt akkor menj el egyedül.

Ha puszit adsz neki azt elfogadja? Pedig ez is a te munkád. Ló egyik oldala a tudatosan kihasználom a partnerem de ő meg pont a másik felén van.

Van kismillió ingyenes program és kirándulás ami kijön egy párszáz forintos buszjegyből, csupán kreatívnak kell lenni meg böngészni kicsit a neten.

De az a kapcsolat, amelyik ellaposodik attól, hogy nem mentek moziba meg állatkertbe, az eleve egy hulladék már bocsánat. Évente 1-2 fizetős programra járunk a párommal, mégis évek óta együtt vagyunk. Aki megunja a párját, mert csak sétára van pénz az egyáltalán nem is szereti.

"Aki megunja a párját, mert csak sétára van pénz az egyáltalán nem is szereti."

Nem csak arra lenen pénz.

Amúgy rettentú unalmas lehet, ha mindig csak sétálni lehetne menni. Hagyjuk már, hogy nem szereti a párját, de ki a a fene akar úgy élni, hogy shova nem mehet el, mert a párja átesett a ló túlsó oldalára.

De úgy élni, hogy korlátozva vagy elég rossz.

Ha ő megtehetné, hogy vacsorazzanak, viragot vegyen, elmenjenek pihenni akkor mire várjon?

Csaj pocakos lesz és otthon lesz akkor pelust se vehet a pasi mert az, hogy fest?

Az ilyen lánynak nincs rendben az önértékelése, ugyanúgy, mint annak se, aki anyagilag kihasználja a párját.

Kérdező, én voltam majdnem ilyen helyzetben évekig, mint a barátnőd. Diákmeló + ösztöndíj + egyetem, később részmunkaidő és a szakdoga is mellé jött, édesapám elhunyt, úgyhogy haza is kellett adnom.

Szerényen éltem, icipici lakásban, turiból öltözködtem, volt hogy napi 1000 Ft-ból éltem. DE! El tudtam menni moziba néha, könyvet tudtam venni, turiból öltözködtem, de csinosan. Akikkel akkor jártunk teázni, kisebb programokra simán tudtunk menni.

Plusz akkori legjobb barátnőm mindig kedveskedett valamivel, lehet csak annyi votl, hogy elhívott magukkal nyaralni, vagy megvette a könyvet születésnapomra, amit nagyon szerettem volna, és cserébe kis összegű dolgot kért.

Soha nem éreztem magam alantasabbnak, mert ezeket elfogadtam. Kiskoromtól tudtam, hogy szegényebb családból jövünk, már gimiben is speckó programban vette részt, ami miatt sokat utazhattam, Amerikába is.

Számomra ez mindig szerencse kérdése volt, és hálás voltam a sorsnak és a köröttem lévő embereknek. Most, hogy jól megy, igyekszem meghálálni.

De hogy magát ostorozná mert kapott tőled egy utazást, ez már túlontúl büszkeség.

Én nem bírnék egy ilyen emberrel együtt lenni.

Terapeuta szeretnél lenni egy rossz kapcsolatban vagy boldogan élnél?

Az ő semmit nem csinál mert szegény miért nagyobb mint a te legyünk boldogok igényed?

Egy olyan emberrel nagyon nehéz aki örülni se tud.