Megváltozhat egy ilyen lány?

Mindig van remény, hogy megváltozik, de elmondta, hogy nem szeretne.

Nem kell elfogadnod, hogy sosem lesz gyereked.

Azt kell elfogadnod, hogy valószínűleg nem lesz, ha kitartasz a párod mellett.

Mondott valami érvet is, miért nem szeretne?

Mert azért az valahol természetes, hogyha két ember testileg, lelkileg egészséges, akkor ha komolyra fordul a dolog, végül is szeretnének egy közös vért.

Lehet hogy jó mókának tűnik a gyerekvállalás, de azt a gyereket ki kell hordani, meg kell szülni, ami már eleve iszonyúan megterheli a nő szervezetét, testét, lelkét (nem hiába szenvednek utána sokan depresszióban), és a java csak ezt követően jön, mert fel kell nevelni, ami nem hipp-hopp történik. Inkább becsülendő hogy tudja hogy nem anyának való, mintsem ha csak a férfi kedvéért potyogtatná a porontyokat, holott sosem akarta őket. Így a gyerek se boldogan nőne fel, akkor meg mi értelme?

Ha 7 év alatt nem tapasztaltad ki hogy mennyire elszánt a véleménye mellett (és sose feszegetted nála a kérdést, holott téged ez mindig is izgatott), akkor nem hiszem, hogy mindhalálig együtt maradtok. Az, hogy a családalapítás kérdésében mindkét félnek azonos a véleménye, alapkövének kell lennie a kapcsolatoknak, és nem majd' egy évtized után rinyálni, hogy nem értek vele egyet. Felnőttek módjára beszéljétek át a dolgot, és ha áthidalhatatlan ellentétet éreztek magatok között, akkor nincs miről tovább beszélni.

Meg is lehet ezt azért beszélni.

Engem biztos érdekelne az ok.

Mert aztán vannak olyan nők, akik banális indokokat tudnak felhozni, pl. a fájdalomtól félnek.

Banális indok a fájdalomtól félni? Férfiként könnyű ezt banálisnak tartani, ha sosem kell átélned, és nincs rajtad társadalmi nyomás hogy szülnöd kell különben nem vagy nő. A terhesség is fájdalmas, a szülés meg pláne és szerintem érthető, ha ettől fél valaki.

De azt azért el kell fogadni, hogy a férfiak egy megfázáskor már a végrendeletüket írják...