Lehet jövője egy kapcsolatnak, ahol csak az egyik fél vallásos?

Attól függ hogy te mennyire vagy hajlandó csak az ő kedvéért, a mögötte lévőhit nélkül követni a vallása előírásait. Ha ennyire hívő, akkor biztos ragaszkodik a templomi esküvőhöz, amihez ha nem vagy megkeresztelkedve vagy nem abban a felekezetben, úgy tudom meg kell keresztelkedned (javítson ki valaki okosabb ha tévedek) valószínűleg ahhoz hogy csak házasként költözzetek össze, hogy a gyerekek is meg legyenek keresztelve, elsőáldozzanak, vallásos nevelést kapjanak. Ha egy háztartásban fogtok élni, neked is böjtölnöd kell majd, mert miért főznétek kétfelé, legkésőbb amikor gyerekek vannak, el fogja várni hogy te is imádkozz evés előtt és járj el a misére.

Másfél év után nem kifogás hogy tanultok, beszélnetek kell a jövőről. Akkor tud működni ha te ezeket vállalod - amiben én nem igazán bíznék, meggyőződés nélkül nem sokáig bírnád a folyamatos képmutatást (mert igen, képmutatásnak érződik nem hívőként imádkozni és részt venni a vallásos szokásokban) és alkalmazkodást - vagy ha előre letisztázzátok hogy te erre nem vagy hajlandó, és ő elfogadja.

Nekem volt egy olyan srác életemben, aki szintén vallásos volt, ugyanúgy, mint a te barátod járt templomba, egyenesen magába fordult, hogyha nem tudott menni, de nála sajnos nem csak a hit volt az, ami ellentétben állt velem, a gondolataimmal, hanem állandóan politizált.

Az elején imádtunk beszélgetni, de egy idő után minden este veszekedtünk vagy Jézusról, vagy a Bibliáról, mert én kb magamon kívül semmi másban nem hiszek. Soha nem járok templomba, kivéve ha esküvő van vagy temetés, távol áll tőlem ez az egész.

Letiltásig fajult, olyan szinten el lettem hordva mindennek, hogy az hihetetlen, mindez azért, mert én nem hittem abban, amiben ő. Egy lehetetlen helyzet alakult ki, csak mártjuk egymást, szívtuk egymás vérét, nem is lett köztünk semmi.

Ha köztetek is ilyen nagy ellentét van, akkor nem hiszem, hogy ez hosszútávon működhet, azonban ha elfogadod ezt és tudsz így vele lenni, letisztázzátok a dolgokat értelmesen, akkor lehet.

De sajnos benne van a pakliban, hogy be bukik a dolog ott, hogy mindig ilyen vehemensen reagál, és egy idő után az ellentét fog köztetek konfliktust szülni...

(Mi egyébként megpróbáltuk megbeszélni, hogy a hit és politika téma hanyagolása jó lehet, szerintem mondanom sem kell, hogy belebuktunk.)

Beszélj vele erről, hátha közös nevezőt találtok esetleg. Ha tényleg szeretitek egymást, akkor ez sem lehetetlen. :)

Martuk*

#2es vagyok, az első nagyon jót irt egyébként.

Ahogy látom ez nem a későbbiekben jelent problémát hanem már most is... Nem fogtok tudni ezen túllépni. Vagy el tudod viselni vagy nem... ez a kérdés. Egy buta felfogás buta neveltetés ami nála van. Ahhoz hogy hívő ember legyen valaki egyáltalán nem fontos templomba járni vagy gyónni. Ha valaki komolyan foglalkozni akar a hitével akkor nem abból fogja megtanulni hogy 2 sort felolvasnak neki minden vasárnap. Vagy valakinek elmondod hogy mi rosszat tettél és majd ŐŐŐ feloldoz... nem fog... A saját lelkedben kell megbánna ha rosszat tettél és többé nem tenni azt.

Hagyd ott ezt a buta gyereket... keressen magának olyan lányt aki eljár vele minden vasárnap templomba... nem lesz egyszerű..

Ha kölcsonosen tisztelitek egymás nézeteit akkor semmi gond nem lesz. A mi családunkban 4 ilyen pár van, 10-20 éve együtt élnek. Semmi gond, anyuka megy a templomba a gyerekekkel, apuka meg ,egy a meccsre.

Ha nem tisztelitek a másik nézetét hanem gunyolódtok, sértegetitek egymást akkor semmi értelme a kapcsolatnak.

Egyébként a felfogás mindkét részről változhat még.

És még valami: ha hiszel egy felsőbb hatalomban akkor máris vallásos vagy mert Isten csak egy van, minden vallás másként hivja és másként tiszteli.

# 5

Ritkán van ilyen, de most ha lehetséges lenne, vagy 100 zöld kezet is adnék neked. :D Pacsi!

5-ös

Kívánom hogy találd meg a lelki békéd és szabadulj meg ettől a rettentően sok rosszindulattól és gyűlölettől ami benned van.

De bolond vagy te 5-ös, ezzel a vécépapíros hasonlattal

Egyébként a vallások, vagyis az egyházak közül a katolikus mindig „kissé” intoleránsabb volt a többi, más vallású, vagy ateista emberrel szemben. Gondoljunk csak a középkori keresztes háborúkra, inkvizíciókra vagy a boszorkányüldözésekre. Szóval ebben igaza van az 5-ös hozzászólónak, hogy nem éppen az elfogadást tanítja az egyház.

A szélsőségesen gondolkodó emberektől mindig óvakodni kell, legyen ez a vallás, vagy bármi más területén egyaránt.

Szerintem, hosszútávon egy ennyire vallásos emberrel nem igazán kivitelezhető egy harmonikus kapcsolat, ha ő sem hajlik a kompromisszumra. Már pedig az írásodból az derül ki, még érdemi kritikát sem fogalmazhatsz meg, mert mindjárt személyes támadásnak veszi.

Próbálhatsz elfogadó lenni, ha ő ennyire nem nyitott a te véleményeddel szemben, hosszútávon úgy is kiütköznek a különbségek.

Ez csak rajtatok múlik. Van ilyen fordítva is.

Én vallásos vagyok, tartom a hitem, járok templomba, de toleráns és elfogadó vagyok, nem szoktam vitázni ezen másokkal vagy rájuk erőltetni a saját hitem. Mégis volt egy barátom, aki folyton piszkált, pedig kértem, hogy ne teljesen felesleges ezen vitázni. Kigúnyolt, folyton felhozta a témát, mindig jött valami ateista igazsággal. Végül persze szakítottunk, a vőlegényem szintén nem mondható vallásosnak, de soha egy rossz szót nem kaptam a hitem miatt, sőt támogatott, ünnepekkor eljön velem misére is. Működőképes, ha midnkét fél akarja. 26/N